Az azért túlzás, hogy nem jellemzõ, hiszen már a korai sugárhajtású vadászgépeikbe is tettek katapultülést. Az más kérdés, hogy a Mi-24 ilyen téren nem a legjobb - persze hozzá kell tenni, hogy a korai harci helikoptereken a személyzet védelme még nem kapott nagy hangsúlyt. Az AH-1 Huey Cobra elsõ változatai pl. egyszerû plexi kabintetõvel rendelkeztek. Egy Ak-47-el simán át lehetett lõni...
A másik dolog pedig az, hogy a legálltalánosabban elfogadott nézet szerint a harci helikopterekbe felesleges a katapultülés. Harci kürülmények között ezek a gépek jellemzõen igen alacsonyan repülnek, ami igen rövid reakcióidõt hagy a pilótáknak. Ha valami eltalálja a gépet, a pilótának elõször el kell döntenie, hogy meg-e tudja menteni a gépet vagy sem. Aztán ha úgy dönt, hogy inkább katapultál, akkor is elõször le kell robbantani a rotorokat, és csak utána mehet a katapultálás maga. Ez pedig idõ. Jelenleg úgy van megadva, hogy a túlélésére jó esély csak 100 méter feletti katapultálás esetén van.
A többi helikopternél inkább úgy döntöttek a tervezõk, hogy megerõsítik a futómûvet a becsapódást energiáinak elnyelésére, az ülések is úgy készültek, hogy amennyire lehet, óvják lezuhanáskor a legénységet.
Persze a dolgot onnan is meg lehet közelíteni, hogy ha egy AH-64 vagy Tigre/Tiger mondjuk 600 méteren kap végzetes találatott, akkor ott a személyzet maximum buzgón imádkozhat. A Ka-50-ben viszont Iván csak káromkodva meghúzza a katapult fogantyúját...