Amit T-95-nek hisznek - avagy a T-12UM1 "CSIORNY ORIOL", a Fekete Sas
A Fekete Sas elõször a VTTV-Omszk '97 katonai fegyverbörzén volt látható, ahol csak egy bemutatókört tett. A harckocsi a T-80U alapjain épült, de teljesen át lett dolgozva, a harckocsitest hosszabb, és a futómû 7 görgõs lett a korábbi 6 görgõ helyett, a torony pedig teljesen új fejlesztés. Amennyire tudni lehet, a terv az Omszki fegyvergyár saját kezdeményezése, de állítólag nem kis mértékû Dél-Koreai érdeklõdés van iránta, sõt állítólag egyes elemeket (pl. Infraérzékelõk, elektronikai részegységek) egyenesen Dél-Koreából származnának sorozatgyártás esetén (Dél-Korea még a 90-es évek végén az ex-Szovjet államadóság fejében kezdett orosz fegyverek vásárlásba, és T-80UM valamint BMP-3 jármûveket szereztek be eddig). Eredetileg tervezték az új orosz harckocsiba szánt 152mm-es löveg beszerelését (még a 90-es évek elején eldölt, hogy a T-64/-72/-80/-90 családot követõ harckocsi ilyen ágyút kap), de miután az orosz hadvezetést nem érdekli a Fekete Sas, majd egy új 135mm-es ágyúról adtak hírt, egyenlõre a 125mm-es 2A46M harckocsiágyúval mutatták csak be, és valószinüleg ezzel fogják gyártani is. Ehez hozzá kell tenni, hogy a bemutatásakor az akkori orosz védelmi miniszter kijelentette, hogy oroszország 2005-ig 350db-ot fog rendszeresíteni ebbõl a jármûbõl, de késõbb (2001 körül) már viszakoztak, és jelenleg úgy tünik, hogy csak Exportra készül majd a jármû.
A legnagyobb újítása az, hogy a három fõs személyzetett a harkocsitestbe "ûzték", a parancsnokot a sofõr mellé került, a lövegirányzó pedig a sofõr mögött, a torony alatt ül, mindketten TV-monitorokon (vagy LCD kijelzõkön?) látják a tornyon lévõ optikai és infravörös kamerák képét. Ez az elrendezés valószinüleg a korábbi T-64-tõl kezdõdö széria tapasztalatai alapján lett kidolgozva, mivel annak automata töltõrendszere túl veszélyes, lévén, hogy könnyen berobbannak találat esetén a lõszerek, amelyek egybõl megölik a legénységet - viszont itt a legénység a lõszertõl és a töltõberendezéstõl elvállasztva ül. Az új automata töltõberendezés a torony hátsó 2/3-át foglalja el, illetve a lõszer egy része a torony alatt található. A feltételezések szerint az új rendszer új, hosszabb (és hatásosabb) lõszerek használatát teszik lehetõvé, illetve nagyobb tûzgyorsaságot képesek biztosítani (kb. 10-12 lövés/perc).
A "Fekete Sas" rajzábrázolása, a személyzet elhelyezkedésével
A meghajtásáról egy 1200 lóerõs 16 hengeres dízel-motor gondoskodik. A védelmét a "hagyományos" szendvicspáncélzaton kívûl a "Kaktus" ERA (reaktív páncélzat) illetve a Drozt-2 APS (aktív rakétaelhárító rendszer) látja el. A harckocsi tömege mintegy 50 tonna, és a tervezõ cég e tömeget szeretné "belõni". A harckocsira a tervezõ cég a "640-es terv" belsõ jelölést alkalmazza.
Ismert adatok:
(Pontos méret és tömegadatok nem ismertek)
Hossza: ~7 méter
Szélessége: ~3,5 méter
Magassága: ~1,8 méter
Tömege: ~50 tonna
Motor: 1.200 lóerõs 16 hengeres turbo-diesel motor
Max. sebesség mûúton: 54 km/h (?)
Fegyverzet: 1db125mm-es 2A46M simacsövû harckocsiágyú (40 lõszer?), 1db 7,62mm-es párhuzamosított géppuska, 1db 12,7mm-es géppuska a torony tetején távirányított álványon.
A "CSIORNY ORIOL" 1997-es bemutatkozásakor készült kép
A "CSIORNY ORIOL"-ról készült 3D-s számítógépes rajz
A valódi T-95, a "NIZSNY TAGIL"
A "775-ös terv" jelzésû új harckocsit még a 80-as években kezdték tervezni a T-80 leváltására az "Uralvagonzavod" gyárban, és eredetileg 1994-ben állt volna szolgálatba. A politikai és fõleg az anyagi okok miatt azonban a fejlesztés igencsak elnyúlt, és a prototipussal az elsõ teszteket 1998-ban végezték el a jelentések szerint, és az elsõ fázist 1999-ben fejezték be. 2000-ben az orosz védelmi miniszter, Igor Szergejev amikor megtekintette a gyárat és a "775-ös tervet" kijelentette, hogy van egy új harckocsink, a T-95. Ugyanakkor ahogy a CSIORNY ORIOL esetében is, itt is igen komoly a titkolódzás, szinte semmi konkrét adat nem látott napvilágot az új harcjármû képességeirõl vagy adatairól.
Az egész alapkoncepció teljesen megváltozott a korábbi (még a T-34 óta) tervekhez képest, nagy hangsúlyt fektettek a legénység biztonságára, akik a harckocsi testben foglalnak helyet, míg a torony a harckocsi testen kivül lévõ teljesen automatizált rendszer, amelyet távirányítással kezel a személyzet. A legénység egy "páncélkapszulában" ül, amelynél kritérium volt, hogy bármilyen tankelhárító fegyver bármely irányból érkezõ találatát ki kell bírnia (kiváncsi vagyok, egy A-10A támadását is ide sorolják-e? - Cifu). A torony erõsen lekerekített, viszonylag kis méretû, és jobbára csak a lövege és az automata töltõberendezés található benne, a lõszer a torony alatti részen van tárolva. A fõ löveg a jelenlegi hírek szerint egy 152mm-es simacsövû ágyú, amely még a 70-es években huzagoltcsövûként kezdte meg életét (M-62 néven), de a 80-as években teljesen áttervezték, így simacsövûként fojtatta életét, és a feltételezések szerint képes páncéltörõ rakéták indítására is. A harckocsi meghajtásáról valószinüleg egy turbó-diesel motor gondoskodik.
A tûzvezetõ rendszere teljesen digitális, és valószinüleg "többrétegû", ami annyit tesz, hogy optikai, infravörös, lézer (lézer-radar?) és esetleg radar rendszerek kombinációját használja a tûzvezetéshez. A harckocsi tömege 50 tonna körül lehet.
Rendszeresítésérõl vagy sorozatgyártásáról egyenlõre nincs hír...
A "NIZSNY TAGIL"-ról nincs eddig ismert fénykép, mindössze egy oldalnézeti ábra...