Na, akkor a nehezebb téma, a nagyûrméretû fegyverek lõszerei. Megjegyzem, hogy a 12,7mm illetve a feletti ûrméretû lõszerek tartoznak ide, egészen a hajóágyúkig, szóval eléggé szerteágazó téma...
Elõzmények: A kézifegyvereknél már kitértem a lövedék stabilizásárára, itt ez megint elõkerül: két fõ metódus létezik, az egyik a forgásstabilizált, amikor a csõ belsõ belületén kiképzett órmózat készteti forgásra a lövedéket (huzagoltcsövû fegyver), illetve a szárnystabilizált, amikor a csõ belsõ felülete sima, és a röppálya stabilitását a lövedék végére szerelt szárnyakkal érik el (simacsövû fegyver) - ez utóbbi fajta lõszerek jelölésében mindig megtalálható az FS (Fin Stabilized - Szárnystabilizát) jelölés (pl.: APFSD). Mi az elõnye ez utóbbinak? Nos eredetileg a középkori ágyúk egészen a Napoleoni idõkig (XIX.sz.) sima csõvel készültek, ekkor kezdtek el huzagolt csövû ágyúkat alkalmazni, amelyek sokkal pontosabbak voltak elõdeiknél. Egészen a II.világháborúig a huzagolt csõ egyeduralkodó volt, amikor a HEAT (errõl késõbb) lõszerek elkezdtek elterjedni. A HEAT lövedékek hatásfokát rontja a lövedék hossztengelykörüli forgása, így elõnyösebb, ha a hosztengelye körül stabil - vagyis a forgásstabilizált megoldás. A simacsövû ágyú további elõnye, hogy akár rakétát is lehet kilõni belõle, az elsõ ilyen az eredetileg a M60A2 számára tervezett 152mm-es "Shielagh" rendszer, amit az M551 Sheridan könnyû harckocsi is használt - bár a rendszer olyan katasztrófálisan rossz volt, hogy az M60A2 egyálltalán nem állították rendszerbe, és a Sheridan-ból bár legyártottak több, mint 1500 darabot, csak korlátozottan használták, és alig 10 éves szolgálat után, már 1978-ban elkezdték kivonni, bár még ma is szolgál az "Agresszor" kiképzõegységnél. A szovjeteknél a T-62-vel, már a 60-as évek elején szolgálatba állt az elsõ simacsövû ágyúval szerelt harckocsi, míg a NATO-ban elég lassan, csak a Rheinmetal 120mm-es ágyújával kezdett elterjedni - még az M1 Abrams elsõ sorozatváltozata is azt a 105mm-es huzagoltcsövû ágyúval lett legyártva, amely a (a kései Centurion harckocsikban alkalmazott) brit L7 ágyú amerikai változata volt.
Az ágyúk alapvetõen háromfajta lõszert használhatnak:
Egyesített lõszert, osztott lõszert és hüvely nélküli lõszert. Az egyesített lõszer lényegében megegyezik kézifegyvereknél ismert lõszerrel - a lövedék a hüvelybe szerelt állapotban áll rendelkezésre, így a meghajtótöltet védve ven a külsõ behatásoktól és az idõjárás viszontagságaitól. Ilyen a legtöbb kisebb kaliberû ágyú lõszer, és az összes gépágyúlõszer.
Az osztott lõszernél külön tárolják a lövedéket, és a meghajtótöltett magába foglaló hüvelyt. Ez abból a szempontból elõnyös, hogy egy nagyobb ûrméretû egybeszerelt lõszer méretei és tömege igen jelentõs lehet, két kisebb darab pedig könnyebben kezelhetõ, szállítható. A másik elõnye az, hogy bizonyos változatoknál meg lehet határozni mennyi meghajtótöltet használjanak fel, így alapjaiban lehet befolyásolni pl. a lõtávolságot.
A hüvely egyébbként is sok problémát okoz, mivel egy harckocsi esetén pl. a harctérben elég kevés hely van, és ott is folyamatosan útban lennének az ellõt hüvelyek. Erre megoldást az teljesen vagy részben elégõ hüvelyû lõszerek jelentenek, amelyek általában papírból vagy valami hasonló, könnyen elégõ anyagból készülnek, és a tüzelés alatt teljesen elégnek, a részben elégõ hüvelynél csak a csappantyúval szerelt hüvelyfenék készül fémbõl, és ezt már könnyebben el lehet távolítani a harctérbõl (ilyen részben elégõ lõszert használ a Szovjet/Orosz 125mm-es 2A46 ágyúcsalád is).
Léteznek még hüvely nélküli lõszert használó fegyverek is, ilyenek pl. a régi csatahajók hajóágyúi, ahol a lövedék után szépen beraktak x darab meghajtótöltetett, függõen a kívánt lõtávtól.
Kicsit félreesõ téma, de ide kivánkozik a meghajtótöltetett magába foglaló fegyverek esete: ilyen a legtöbb hátrasiklás nélküli ágyúk (Recoilless Guns), amelyeknél súlycsökkentés céljából elhagyják a nehéz lövegtalpat és a visszarúgást elnyelõ- illetve helyretoló berendezéseket, és a reakcióerõt egy ellenreakcióval egyensúlyozzák ki - ami legtöbbszõr annyit jelent, hogy az ágyú zárszerkezetén nyilások vannak, és az itt kiáramlõ égéstermék energiája ellensúlyozza a kirepülõ lövedék energiáját. Ennek köszönhetõen olyan könnyûre lehet építeni a fegyvert, hogy azt szétszerelve 3-4 ember is könnyedén elviheti a hátán. Az aknavetõk esetén is maga az aknagránát tartalmazza a meghajtótöltetett.
A nyomjelzõs lövedékek jelzése "-T" a jelölés végén.
A páncéltörõ lõszereket két fõ változatban különböztetjük meg, egyfelõl a KE (Kinetikai Energiájú) lövedékek, amelyek a becsapódás fizikai erejével ütik át a páncélzatot, másfelõl a HEAT (High Explosive, Anti-Tank) lövedékek, amelyeknél egy formázott robbanóanyag elött egy fém kúp található, és a becsapódáskor felrobbanó töltet a fém kúpot megolvasztja és összesûríti egyfajta olvadt fémtüskévé, és ezt nagy erõvel elõre nyomja, akár 10km/s sebességgel. A legtöbb páncéltörõ rakéta ez utóbbi elvet használja.
A HEAT lövedék mûködés közben
Elõre szólok, hogy a jelöléseknél irtózatos kavarások vannak (pl.: APDS-T lõszert simán AP-T-nek írják, HEFS lõszert simán HE-nek, stb.), úgyhogy kissé átláthatattlan lesz a dolog...
AP - Armour-Piercing - Páncéltörõ
(nem találtam ilyen képet)
Na ez az, ami alig létezik. A lövedék ez esetben egyetlen darab, tömör, nehéz és kemény fémbõl készült, hegyes orral. A két világháború között még létezett ilyen lõszer, azóta azonban nem használják.
APHE - Armour-Piercing, High-Explosive
Egy olyan AP lövedék, amelynek a fenékrészében kis mennyiségû robbanóanyag található. Becsapódás után néhány századmásodpercel robbant a gyújtószerkezet, így ideális esetben a páncélt átütve, a harckocsi belsejében robban fel, nagy pusztítást okozva. A második világháborûban általános páncéltörõ lõszertipus.
Az USA által a második világháború elött kifejlesztett lõszer. Egy AP lövedék, amelynek orrát levágták és egy lágyabb fémbõl készült orr került a helyére, amely becsapódáskor eldeformálódott, és megvezette a lövedéket, így az kisebb esélyel pattant le a páncélzatról.
Az elöbbi kettõ ötvözete. A keményfém lövedék elött egy lágyabb fém orr található, amely a lövedék lepattanását próbálja megakadályozni, azon pedig egy vékony fémlemezbõl készült, légellenállást csökkentõ szélsapka található. Álltalánosan használt páncéltörõ lõszer a második világháborúban.
HVAP - High Velocity Armor-Piercing - Keményfémmagvas Páncéltörõ Lõszer vagy Ûrméret Alatti Páncéltörõ Lõszer
A lövedék egy szélsapkás (1), álltalában könnyûfém burkolatú (2), amelyek a kemény, nehéz (álltalában Wolframból készült) páncéltörõ magot (3) veszik körbe. Becsapódáskor a mag kisebb átmérõje adja át a mozgási energiáját a célpontnak, így nagyobb az átütõereje. 1941-tõl használták a németek, de megtalálható volt a legtöbb hadseregben a második világháborúban. Megnevezése körül vannak problémák, az orosz 30mm-es "AP-T STING" jelölésû lövedék (amelyet a BMP-2, BMP-3 vagy a Ka-50 gépágyúja használhat) is valójában egy HVAP lövedék, de nevezik még APCR-nek is (Armour Piercing Hard Core, Keményfémmagvas Páncéltörõ Lövedék).
Az elöbbi továbbfejlesztett változata. A külsõ köppeny a csövet elhagyva levállik a magról, így annak kisebb a légellenállása. Az egyik legálltalánosabb páncéltörõ lõszer huzagoltcsövû fegyverekhez.
Egy új jövevény, nemrég kezdte meg hódító útjátt a kisebb méretû gépágyúk esetén (20, 25, 27, 30 és 35mm-es gépágylõszerek készülnek tudtommal ilyen fajtából). Egy olyan APDS lövedék, amelynek nehéz magja becsapódáskor szabályosan szétmálik, széttöredezik, ezért becsapódás után viszonylag nagy területen fejti ki hatását. Elõnye, hogy könnyebb páncélzott jármûvek, légi jármûvek és élerõ (ember) ellen is nagyon hatékony.
Csak most térek ki külön a Szárnystabilizált lõszerekre - ugyanis jelenleg ez a legálltalánosabban használt páncéltörõ lõszer harckocsiknál. A lövedék végülis egy nyílszerû, vékony, nehéz és kemény anyagból készült mag, amit egy keskeny köppeny vesz körül, és ez a köppeny a csõbõl való távozás után levállik róla.
Ez is egy kivétel. Ezt a megjelölést a kimerült uránból készült páncéltörõ lövedékekre szokták használni (helyesebben így: APFSDS-DU, APDS-DU, stb.). A téma külön megér egy misét, de egy általános tévhitet el kell oszlatni: a kimerült urán az U-238-ast jelöli, és azért kimerült, mivel a rádióaktív U-235-östõl meg van "tisztitva". Rádióaktivitása minimális, de ellenben nagyon mérgezõ nehézfém, emiatt erõsen környezetszennyezõ. Van még egy csúnya szokása: a becsapódáskor keletkezõ hõtõl begyullad, és iszonyatos tûzet okoz (elég az iraki tankokra gondolni - mindegyik csontra ki volt égve). További probléma vele, hogy becsapódás után keletkezõ finom uránpor (urán-oxid pontosan, ha jól tudom) könnyen belélegezhetõ, és erõsen mérgezõ mivolta miatt ez nem túl egézséges.
API - Armour Piercing, Incendiary - Páncéltörõ-Gyújtó Lövedék
Elsõsorban géppuskákhoz, gépágyúkhoz használatos lõszer. A páncéltörõ mag elötti rész üreges és valamilyen tûzkeltõ (álltalábab magnézium vagy cirkónium alapú) anyaggal van feltöltve, amely a becsapódáskor keletkezõ hõtõl meggyullad.
HE - High Explosive - Robbanó Lövedék
Hagyományos robbanólövedék. A lövedék testében elhelyezett nagy mennyiségû általában becsapódáskor felrobbannó robbanótöltetett látták el. A repeszhatást a lövedéktest kiképzésével (elõre meghatározott gyengítésével) érik el - ezt szokták PFHE (Pre-Fragmented High Explosive - Repesz-Robbanó Lövedék) jelöléssel is illetni, vagy simán FRAG lövedéknek nevezni.
HEI - High Explosive, Incendiary - Robbanó-Gyújtó Lövedék
Robbanólövedék, amely gyúlékony (általában magnézium tartalmú) töltetett kapott.
HEAT - High Explosive, Anti-Tank - Kumulatív Páncéltörõ Lövedék
A II. Világháboróban debütáló, a Monroe-effectre építõ páncéltörõ lövedék. A lényeg: egy formázott robbanóanyag elött egy fém (álltalában réz) kúp található, és a becsapódáskor felrobbanó töltet a fém kúpot megolvasztja és összesûríti egyfajta olvadt fémtüskévé, és ezt nagy erõvel elõre nyomja. A HEAT lövedékkel két probléma van: egyfelõl a lövedéktest forgása csökkenti a hatásosságot (a centrifugális erõ "széthordja" a robbanás erejét), ami miatt a huzagoltcsövû ágyúkból használt lövedékekben legtöbbször egy csapágyazott "ágyban" feküdt a belsõ rész, amely így a röppálya alatt viszonylagos nyugalomban volt. A másik probléma, hogy a hatásossága arányban áll a robbanótöltet (és a fémkúp) átmérõjével, vagyis minél nagyobb az ágyúcsõ, annál hatásosabb lehet a belõle kilõtt HEAT lövedék (ugye rakétáknál az átmérõ nem szokott problémát okozni). Mivel a 80-as években feltüntek a HEAT lövedékek elleni védekezésül az úgynevezett reaktív páncélzatok (amelyek gyakorlatilag formázott robbanótöltetek a páncélzat külsején, és egy HEAT lövedék becsapódásakor felrobbanva a "fémtûskét" más irányba terelik el), létrehozták a "Tandem-Charge HEAT" lövedéket, amelyben az elsõ, még kisméretû "fémttüske" csak a reaktív páncélzatott süti ki, majd ezután robban fel a fõ töltet, amelynek "fémtüskéje" már akadálytalanul hatolhat át a páncélzaton.
HEDP - High Explosive, Dual Purpose - Kettõs Feladatkörû Robbanólövedék
Alapjában véve egy HEAT lövedék, de a robbanótöltete úgy van kiképezve, hogy jelentõs repeszhatást végezzen. Némileg kisebb a páncéltörõ képessége, viszont a kettõs cél miatt a harckocsi mégis jobban kihasználhatja lõszerkészletét, hiszen egyfelõl a lövedék felhasználható régebbi tankok, vagy kevésbé páncélozott jármûvek, épületek ellen, másfelõl gyalogság ellen is jól használható. Olykor HEAT-MP (High Explosive, Anti-Tank -Multi Purpose) vagy MPAT (Multi-Purpose Anti-Tank - Többcélú Tankelhárító Lövedék) jelöléssel is illetik.
HESH - High Explosive, Squash Head - Rogyókupos Robbanólövedék
(nincs kép)
Egy újabb kettõs célú lövedék. Egy olyan robbanólövedék, amelynek orra berogy találatkor, és ekkor robban a töltet. A robbanás által keltett lökéshullámoknak köszönhetõen a harckocsi páncélzatának belsõ részei leszakadnak, ezek repeszhatása a harctérben teszi harcképtelenné a személyzetett (ez szép kerek mondat volt ). Az USA fegyveres erõinél HEP (High Explosive, Plastic) jelöléssel illetik.
TP - Target Practice - Gyakorlólövedék
Robbanótöltet nélküli, de éles gyakorlólövedékek céllövészeti gyakorlatokhoz.
Elsõsorban gépágyúkba való lõszertipus, amely kemény külsõ köppenyt és késletetett gyújtószerkezetett kapott. Robbanótöltete gyúlékony töltetû. Könnyen páncélzott célok és élerõ ellen használatos többcélú lõszer.
Canister - Kartácslövedék
Eléggé brutális lõszer. A lövedék maga egy vékony fémtartály, amelyben akár ezernyi fémgolyó is lehet, amelyet a csõ elhagyása után nem sokkal szabadjára eneged. Elsõsorban nem vagy csak könnyen páncélzott célok ellen, illetve élerõ (ember) ellen használatos. Hatótávolsága viszonylag kicsi (az M1A1-hez szánt kartácslövedé esetén a hatásos lõtávolság 500 méter), de a pusztító ereje elementális...
Nos nyilván kihagytam pár lõszertipust, de bevallom kissé nagyon elfáradtam (nem kevesebb, mint 4 órája kezdtem el írni...), úgyhogy egyenlõre ennyi, ha valami kimaradt, akkor egy szó, és máris pótlom :)