Na ez megér egy misét, megpróbálok egy is ismertetõt összedobni a fõbb irányvonalakról.
Légierõk
Az egyik legkomolyabb irányvonal a teljesen automata, vagy távolról irányított pilóta nélküli repülõgépek. Az F-35-re mondogatják, hogy az utolsó embervezette vadászgép lesz valószinüleg, mivel a vadászgépek manõverezõképességének egy ideje már a személyzet tûrõképessége szab határt. Hiába lenne képes egy vadászgép 20G-s fordulókra, ha a pilóta legjobb esetben is 12-14G-ig bírja (azt is csak igen rövid ideig), ezt is már speciális ruhában, utána elájul. A pilóta "eltávolításának" további elõnye, hogy sokkal egyszerûbb és könyebb lehet a gép, mivel a egy átlag vadászgépben bizony a pilóta és az õt kiszolgáló eszközök (mûszerfal, katapultülés, légkondicionáló-rendszer, stb.) akár egy tonnát is nyomhatnak. Jah, és azt is hozzá kell tenni, hogy nem kell számolni emberi veszteségekkel, ha egy gépet lelõnek az ellenséges vonalak mögött, nem kell mentõakciót szervezni, és egyebek. Jelenleg az USAF az X-45 jelzésû, kis méretû lopakodó csapásmérõ gépet teszteli, ez kb. egy tonnányi fegyverzetett tud magával vinni, és olyan kicsit, hogy egy nagyobb ládába bepakolva lehet szállítani, és egy C-17A 6db, egy C-5A 12db ilyen ládát szállíthat a cél közelébe lévõ reptérre, ahol szépen kicsomagolják õket, felállítják az irányítóközpontott (ami lehet, hogy egy konténerben el fog férni), és már indulhat is a bevetés. A NAVY az X-47 Pegasus gépet teszteli, ez hasonló az X-45-re, de kifejezetten arra készül, hogy anyahajókról induljon, és oda is érkezzen vissza. Nemrég az Európai EADS is neki kezdett a saját UCAV programjának (Unmanned Combat Air Vehicle - Személyzet nélküli Támadó Légi Jármû).
Egy X-45 UCAV bevetés fantáziarajza
A másik irányvonal az irányított energiafegyverek, elsõsorban a lézerek fejlesztése. Az energiafegyverek fõ erénye az, hogy fénysebességel haladnak, ami földi viszonylatban azt jelenti, hogy a lövés pillanatában máris eltalálja a célt - ezáltal minimalizálódik a reakcióidõ, vagyis az ellenfél egyszerûen nem tehet ekkor már semmit. Persze ez így nem teljesen igaz, hogy még a legerõsebb lézereknek is kell (akár) pár másodperc, amíg átégetik a rakéta vagy repülõgép burkolatát, és ez idõ alatt a lézernek pontosan ugyanazt a területett kell megvilágítania. További probléma, hogy az idõjárás jelentõsen befolyásolja a mûködését, vagyis egy felhõbe elbújt repülõget ilyen módszerrel egyszerûen nem képesek lelõni. Ettõl függetlenül komoly elõnyei vannak, mivel egyfelõl igen nagy távolságból is tüzet lehet nyitni (megfelelõ repülési magasság esetén akár 100km-nél is messzebbrõl), másfelõl a rövid reakció idõ miatt akár arra is lehet használni, hogy rakétákat lõjennek le vele. Az USA jelenleg két irányba kutakodik, egyfelõl egy Boeing 747-esbe szerelt kémiai lézerrel, amely az ellenséges terület határán cirkálva képes lesz majd arra, hogy az onnan kilõtt Föld-Föld rakétákat (mint amilyen a SCUD) megsemmisítse még a gyorsítási fázisban, az ellenséges terület fölött. A másik irányvonal a kisebb gépekre szerelhetõ fegyverek, beszélnek már olyanról, hogy a vadászgépek egy-egy nagy méretû konténert vinnének a szárnyuk alatt, az egyikben maga a lézer, a másikban az energiaforrást szállítva. A lézerrel képesek lennének akár 50-60 km-re (kellõ magasságból akár még messzebb) lévõ célokat is leküzdeni.
Fantáziarajz a YAL-1A-ról, amint lézerével Föld-Földrakétát semmisít meg.
A rajz azonban hibás - a lézersugarat szabad szemmel nem lehet látni, mivel Infravörös tartományban sugároz.
A csapásmérésre azonban továbbra is használnának ember vezette gépet - csakhogy az olyan gyorsan kell, hogy repüljön, hogy a hagyományos légvédelem semmit sem képes ellene tenni. Ennek az 1999 óta futó, "Long-Range Strike Aircraft" néven futó fejlesztés lényege egy olyan bombázó kifejlesztése, amely a jelenlegi B-1B és a B-52-es bombázókat váltaná le. A repülõgép csúcssebessége akár a Mach 4-et is elérheti, és képesnek kell lennie arra, hogy légi utántöltés nélkül képes legyen a repterétõl 4500km-re lévõ célpontot megsemmisíteni.
Fantáziarajz egy szuperszónikus bombázóról
Persze a világ más részein is vannak fejlesztések, de azok messze nem rendelkeznek akkora anyagi háttérel, mint az amerikai fejlesztések. Oroszországban pl. állítólag egy "plazma-álcázást" fejlesztenek, amelynek lényege, hogy a gép teste körül plazmaállapotú anyagot hoznak létre, amely elnyeli a radarhullámokat, így téve láthatattlanná a repülõgépet a radarok számára. Az ilyen, és eféle programokról azonban keveset hallani, és az is lehetséges, hogy félrevezetés vagy hazugság az egész.