Bevallom igencsak elcsodálkoztam, mivel a Marder-rõl meglepõen kevés adatott találtam a neten - ebbõl sajnos csak nyúlfarknyi ismertetõre futja... :(
A Marder tervezését az 1950-es években kezdték meg, mikor a német hadsereg igényt tartott egy olyan Gyalogsági Harcjárûvre (Infantry Fighting Vehicle - IFV), amely képes lépést tartani akár terepen is az elõrenyomuló harckocsikkal, és azokhoz mérhetõ védelemmel is rendelkezik. Ugyan az 1960-as években Nyugat-Németország rendszeresítette az M113 Páncélzott Szállító Jármûvet (Armoured Personal Carrier - APC), azt gyenge páncélzata és fegyverzete miatt nem tartották alkalmasnak arra, hogy a közvetlen a harckocsiegységekkel tevékenykedjen. A Marder az akkori kor jármûveihez képest elég nehéz lett, mivel páncélzata a Leopard 1 harckocsiéhoz mérhetõnek kellett lennie, így a tömege 32 tonna lett, a tervekben nem szerepelt az úszóképesség, csak az elõkészített gázlóképességét növelték meg, így max. 2m-es folyókon is át tud kelni. Az úszóképesség hiánya azért nem okoz problémát, mivel arra tervezték, hogy a harckocsikkal mozogjon együtt, és azok sem rendelkeznek ilyen képességel. A harcjármû fegyverzetét eredetileg egy fõ és egy melléktorony hordozta, amelyeket belülrõl, távirányítással kezeltek, a fõ toronyban egy 20mm-es gépágyú és egy 7,62mm-es MG3 géppuska (MG42 néven ismerõs lehet még a II. VH-ból) kapott helyet, a segédtorony a harcjármû végében kapott helyet és egy 7,62mm-es géppuskával volt ellátva. Egyik torony sem volt stabilizálva, így ha pontos lövést akartak végbevinni, a harcjármûnek meg kellett állnia. Az elsõ példányt 1970-ben adták át, és 1975-ig gyártották, de alvázát felhasználták a Roland légvédelmi egységnél is, amelyet 1985-ig gyártottak. A segéd tornyot a tapasztalatok alapján hamarosan leszerelték, mivel akadályozta a fõ torony tüzelését hátrafele.
A Marder-t csak a német hadsereg rendszeresítette, és folyamatosan fejlesztette, így az évek alatt három fejlesztési fázison eset át, melyek elsõsorban a páncélzatának megerõsítésére, éjjellátó (passzív infravörös) célzókészülékek felszerelésére, illetve az elektronikus rendszerek fejlesztésére irányultak. Az Marder 1A3 verzió jelenleg a legútóbbi változat, ennél már opcionálisan lehetõség van "Milan" páncéltörõ rakéta indítóberendezésének felszerelésére is.
A jármû háromfõ legénysége a sofõrbõl (a tank elején, bal oldalon), a lövészbõl (középen bel oldalt) és a parancsnokból (középen jobb oldalt) áll, és hat fõt képes szállítani, akik a jármû végében foglalnak helyet. Az erõforrás egy 600 lóerõs dizel-motor, amely a jármû orrában, jobb oldalon található.
A 90-es években elkezdtek egy Marder 2 jelû jármû fejlesztésébe (#489-es hozzászólásban Marder 2-õt említettem, de Marder 1A3 képeket raktam be, amiért elnézést kérek), amely a Marder 1 utóda lett volna. A jármû erõsebb péncélzattal, és nagyobb, immár stabilizált löveggel szerelt toronnyal lett volna ellátva. Fõ fegyverzete egy 35mm-es vagy 50mm-es gépágyú lett volna. A Német védelmi minisztérium a 90-es évek második felében leállította a fejlesztést, mivel nem volt anyagi keret a Marder 1A3-asok leváltására, így azok legalább 2008-ig rendszerben maradnak.
Marder 1A3
Legénység: 3 + 6
Hossz: 6.79 m
Szélesség: 3.24 m
Magasság (tornnyal együtt): 2.985 m
Üres tömege: 29,200 kg
Harckész tömege: ~33.500kg
Max. sebessége mûúton: ~75 km/hr
Max. hatótávolsága mûúton: ~460 km
Fegyverzet: 1db 20 mm-es gépágyú (1,250 lõszer); 1db 7.62 mm-es párhuzamosített géppuska (5,000 lõszer); 1db MILAN páncéltörõ rakéta-indító csõ (6db rakéta)