Nem állítom, hogy szükségszerű, hanem hogy Afganisztán esetén ez tűnt a valószínű kimenetnek.(vagyis hogy legalább hónapokig ellenállnak a kormánycsapatok).
A gond az, hogy szerintem szinte minden, amit a gyors tálib siker okaként neveznek meg (utálták a megszállókat, nincs valódi nemzeti öntudat, törzsi-etnikai fragmentáltság a kormányoldalon, megbízhatatlan katonák a kormányoldalon, az iszlám vallás fontossága a társadalomban stb), ugyanígy megvolt 89-ben is, a gyors összeomlás azonban akkor elmaradt. Ergo valami más, kevésbé feltárt tényező lehet az ok.
Az 56/89/90 - es példáid szerintem azért kevésbé relevánsak, mert azoknál nem volt évek/évtizedek óta polgárháború az ország más részeivel, sőt, a rendszerváltások során (magyar, csehszlovák, lengyel, német) senki nem is adott parancsot a hadseregnek, hogy megakadályozza a változást.
56 - ban nem Szovjet kivonulás miatt bukott a kormány, hanem elsősorban a budapesti felkelés miatt, s hasonló volt szerintem a román helyzet is. Afganisztánban viszont Kabulban nem volt felkelés a kormány ellen, a Tálib erők kívülről vonultak oda.
Emiatt engem pl Vietnamra emlékeztet, ott is volt egy népszerűtlen korrupt kormány aki az ország kb felét uralta, sok helyen ezen belül is gerilla felkelők, s ott sem volt felkelés a fővárosban, hanem a másik oldal kívülről vonult be oda.