Légiharcban nyilvánvalóan ez volt a helyzet. Bárhol máshol viszont közel sem volt a dolog nyilvánvaló, főleg nem ilyen kis veszteségekkel. Irakban volt Osza-AK, Kub, Roland 2, Sztrela-10. Akkoriban ezek első vonalbeli eszközök voltak Európában is.
Nem csak M1 volt ott, ha jól emlékszem USMC M60 -al harcolt, a franciák pedig AMX-30 -at vittek. Ezekkel szemben elvileg a T-72M1 elég ütős volt.
Ami még fontosabb, hogy kimozdítani a beásott, elaknásított vonalakat és kuvaiti városokat védő gyalogságot, amely a Fagot, Milan, Hot ATGM -el, RPG -kel felszerelve, Akácija, GCT-155 önjáró lövegekkel, meg az előbb említett csapatlégvédelemmel van megtámogatva, azért elég durva anyagcsatának hangzik.
Nem is annyira az iraki vereség a meglepő, hanem az, hogy milyen kevés veszteséggel sikerült elérni azt.
Ha tisztán a számokat és a felszerelést nézzük, az orosz-ukrán háború is hasonlónak tűnik: 80 -as években gyártott Mig-29 és Szu-27 típusok vannak az egyik oldalon, a másikon meg Szu-30/35. A Szu-24 -el Szu-34 néz szembe. Az ukránok legmodernebb helikoptere valami Mi-24 változat, az oroszoknál egy generációval korszerűbb Ka-52 repül jelentős számban.
T-80BV a csúcs az egyik oldalon, a másikon T-80U,T-80BVM,T-90A is van jelentős mennyiségekben. Kb fél-egy generációval fejlettebb eszközeiben az orosz haderő tekintélyes része.