Olvastam, és próbáltam más szemszögből rávilágítani a felevetéseidre, hogy az a gigantikus bukás amit vizionálsz az nem biztos, hogy valós, erre leírod megint ugyanazt. Ebből én azt látom, hogy te nem olvastad azt amit én írtam...
Egész Ukrajna annektálása szerintem nem cél, mert bármennyire is szeretné a művelt és tökéletes nyugat őrültnek beállítani Putyint, biztos, hogy nem az. Ha sikerülne is a konfliktus kiterjedése nélkül az egészet elfoglalni, fenntarthatatlan lenne a megszállás minden téren, ráadásul így ütközőzóna sem maradna. A legoptimistább verzió az a Kijev - Odessza vonaltól keletre, vagy Kijev és a Dnyeper vonalától keletre, ezek talán még tarthatóak, de még itt is ott van az a kérdés, hogy Kijev elfoglalásának mi a célja... megtartani, vagy csak ezzel elérni a jelenlegi vezetés bukását és egy erős tárgyalási alapról indítani a béketárgyalásokat. Ha objektíven nézed, ezekről halvány gőzünk sincs, minden csak feltételezés... pro és kontra is vannak érvek, de, hogy mi jár a fejükben, arról sejtésünk sincs.
Én nem a megszerzett területekben mérném a sikert vagy a bukást, hanem a geopolitikai célok mentén. Itt az alapcélok egyértelműek, a Krím alap tétel, a két szakadár "állam" az orosz lakosság miatt megint csak alap, és ezekhez jön még Ukrajna katonai semlegességének a garantálása. Amennyiben ezek a célok teljesülnek, akkor geopolitikai szempontból ez már jobb alaphelyzet mint a háború előtt, ergo ezt nehéz bukásnak beállítani. Azon lehet vitázni, hogy ennek a gazdasági árát megfizetik-e avagy sem, hogy a hadműveletek úgy alakultak-e ahogy akarták vagy sem, de még ezek is a jövő zenéi.
Ahol már egyértelműen buktak az oroszok az önmagában az a tény, hogy olyan helyzetbe lavírozták magukat amire csak háborúval tudtak reagálni. Ez mind morális, mind gazdasági szempontból öngól, de ezt ne keverjük a hosszútávú geopolitikai érdekekkel, mert jelen állás szerint ebből a szempontból egyáltalán nem állnak bukásra.