Sajnos ezt igazán csak az tudja átérezni aki már hosszú éveket töltött a kékorrúakkal. Az én 9 évem még nem valami sok, de nekem is nagyon rossz látnom, hogy eltûntek azok a madarak amiken dolgoztam. Bevallom, hogy sokszor a hátam közepére kívántam õket, de szerencsére többször volt amikor örömet is okoztak. Amikor régebben rotálásban lent kellett lenni a hangárban besegíteni akkor is amikor csak tudtam Malév gépre kértem magam, az olyan volt mintha hazaértem volna pedig semmivel nem volt különb mint egy Air Berlin mellette. Csupán az érzés volt más rajta, hiszen az az a gép amin fent a forgalomban hosszú órákat töltök.
Mindegy, nagyon nehéz leírni ezt, most amolyan ürességet érzek. Sajnos ezt látom a kollégáimon is, nem igazán tudják feldolgozni/megemészteni.