Pontosan, az első rész van legjobban kitalálva. Mindennek értéke van, egy ezüstkard az nem kiesik a fojtólidércből, hanem azért Vizima csatornáiban kell legyőzni egy szörnyet a szörnyolajjal bekent normál kardunkkal. Egy jó witcher-páncélra is rendesen kell gürizni, és napokig csinálja azt a kovács. Aztán az ahogy a szörny, állat és növény és alkímia anyagokat könyvekből szedjük össze, mert amnéziás a Geralt, az is zseniális. Mennyit bíbelődtem bizonyos virágokat keresve, hogy meg legyen az adott komponens. Nem ám úgy, hogy feltöltődik magától! A 3. részben a komplett alkímia agyon lett csapva, a lootrendszer botrányos. Ami azt a játékot messze kiemeli, az nem a gamer oldali játékelemek (kivéve a harcrendszer, ami a 3. részben szerintem sokkal jobb), hanem a világ amit összeraktak, a tengernyi érdekes küldetés, a sztorik. Csakhogy ezek az 1. részben is megvoltak, és a maga korában volt akkora durranás az is. Szóval a Witcher 1 a majdnem tökéletes fantasy játék nálam, a 3. rész az szinte nem is játék, hanem valami különleges univerzum, amiben az ember megmártózik, amikor kedve van.
Informatika és tudomány
