A harcrendszer körökre osztott, ebben a stílusban pedig elég jól meg is csinálták.
Alapvetően kézi vezérléssel megy az ilyen rendszerű harc, itt meg a taktikai beállításokkal, a bossok elleni harcot leszámítva folyamatossá is lehet tenni a csatát.
Első nekifutásból könnyű fokozaton is voltak nehézségeim, később már nightmare fokozaton is sokkal könnyebben le tudott győzni a csapatom elit ellenfeleket is, számbeli fölényben lévő, de elit nélküli ellenfeleknél szinte bele sem kellett nyúlni a csatákba.
Mondjuk éppen a fagyasztás az egyik képesség, ami nem igazán működik előre beállítva, úgy jó eséllyel a saját csapattagokat is jegelik a mágusok.
Lentebb már volt róla szó, hogy a két szerencsevadászoddal mi lesz a probléma, azt mondtad nem érdekel a stat-újraosztás...
Azért meg fölösleges cipelned bárkit, hogy csak zárat nyitogasson, a ládákban érték nincs, a megszerzett XP sem túl sok, kihagysz néhány mellékküldetést, máris több XP úszott el, mint a zárnyitásokkal
Flemethez fölösleges vissza menni addig, amíg esnek-borulnak a segítőid, ráadásul biztos lehetsz benne, hogy azt a csatát Morrigan nélkül kellé megnyernetek.
Célirányosan kell fejleszteni a csapattagokat, erős páncélba öltöztetni, jó fegyvereket a kezükbe adni, és nem utolsó sorban jó viszonyban lenni velük.
A történet a legjobbak között van a műfajon belül, a harcrendszertől nem tudom mit várnál.
Informatika és tudomány
