Csak kevesek maradtak mint a lengyel gyerek akit néztünk ;) Kicsit kitagadott volt ebből a korból mert olvasott és mert a régi sztorik érdekelték :) A conaban is :) Mindig velünk lógott. Pedig mi már nem tudtunk igazán segíteni neki. De mindig ott volt. Jött velünk bárhova mentünk is. Évezte az egészet a rohanás nélküliséget, ahogy pofára estünk, majd felálltunk. És megszokta nem siránkozunk :) Egyszer a magyar barátom kérdezte tőle miért nem a korodbeliekkel vagy. Azt mondta nem értenek engem. Mit mondhatunk volna?