Úgy tûnik, vonzom a hülyéket. A történelem ismétli önmagát, ez egy akkora deja vu, hogy csak egy mátrixbeli kék halál okozhatta.
Jövök hazafelé, mögöttem kis piros Opel Corsa, fiatal hölgy vezette. Ismervén az utat, a falu határánál eltakarítatlan szakasz elõtt lassítok hatvanig, hátha még jeges. A nõ reakciója két villogás után egy index nélküli elõzési kísérlet: megakadályoztam, , mert ha továbbmegy 80-90-nel, szinte biztos, hogy az árokban köt ki. Kis elakadásjelzõvel jeleztem is neki, hogy "Önnek azt nem ajánlom, hölgyem..."
Kitaláljátok? Atz hitte, kötözködök, és versenyezni akarok, és majd õ megmutatja. Benyomta a fényszórót, elvakította a tükrömet, és nyomta dudát, mint hülyegyerek a nyúl orrát. Lehúzódtam. A hüle még elõzés közben is jól megnézett magának, én meg mutogattam elõre, hogy inkább oda nézz, ne légy öngyilkos.
Mikor utolértem, félkeresztben a másik sávban állt, hál' Istennek az autónak semmi baja, csak a féknyomok árulkodtak a tízpontos piruettrõl.
Leállok mellette, erre tíz körömmel nekem támad, hogy miért nem hagytam elõzni, most miattam kicsúszott. Eszembe jutott a Mondeos, elszámoltam tízig, aztán otthagytam.