csak egy elemét hasonlítottam össze a kettõnek. nem sokat jáccottam l2-vel (még a régi taiwanos bétán) és swg-vel is csak a 30 napos trialt. ennyi nekem elég volt arra, hogy rájöjjek, ez nem az én stílusom. bár volt még vagy három trial kódom, de már nem használtam fel azokat.
realitás: a világ éljen. ne minden és mindenki a karakterek és a "felhasználóbarátság" jegyében létezzen. a jó rpg-ben az ember úgy érzi, tényleg él abban a világban. mintha egy filmben szerepelne, mégha nincs is mainplot. mmorpg-kben egyszerûen túl sok a player és túl kevés az npc. egy világot (egy reális/életképes világot - ami akár fanty vagy sf is lehet, mind1) min. 90%-ban jelentéktelen figurák alkotnak. parasztok, kézmûvesek, rabszolgák mittoménmik. namármost minden játékosok értelmeszerûen fontos valakit akar a karakterébõl csinálni. nem nagy móka, ha mindig alárendelt szerepben kell jáccanod. tehát a pléjerek nem fogják "feltölteni" a világot. nem fognak életet lehelni belé, hacsak nem feltételezzük, hogy egy adott világ 60-80%-át harcosok/varázslók/magas szintû kalandozók teszik ki. ezért kisebb playerszámú szerverek kellenének és interaktívabb npc-k. "szinglisebb" legyen a multi.
legalábbis nekem ez jönne be. és ennek semmi köze pl. a craftrencerhez, ami olyan szinten marginális a számomra, hogy ihajj.