A Deus Ex nálam nem FPS... hanem maga A Játék :)) természetesen sokkal jobban szeretem a HL-nél, az elõbbi példában direkt vegytiszta FPS-t választottam.
A DX is _nagyon_ hosszú volt a mai "gyártsukleanyolcadikrókabõrtamitkétnapalattvégignyomacsóriésjöhetakilencedik" típusú lehúzós kiadók (pusztulj Eidos!!!) szemével nézve. Iszonyatos jó, nagyon hosszú sztori, amit nemigen hagyott félbe senki (egy William Gibson könyvet sem lehet abbahagyni ugyebár...), és ahol egy minimális szabadság is volt.
Tehát bizonyítottuk, hogy csak azért egy igazán jó történetû játékot nem hagy félbe az ember, mert hosszú. Én eddig is ezt állítottam mindössze. A Morro alapsztorija nem egy nagy durranás, rövid is, de én azt mondanám, hogy nem is maga a szabadság hívatott ezt kompenzálni, hanem maga a VILÁG - így, csupa nagybetûvel. Az elõbb írtam, hogy a guildek, a politika, a mítológia, a családok, a vallások, a frakciók..... ha az Oblivionben tényleg full élõ NPC-k lesznek, akkor sokmindent el fogok neki nézni - még egy rövid fõsztorit is :)))