Végigolvastam a hozzászólásokat. Néhány pontban, hogy mit gondolok.
1) Attól még, hogy a GyU jó, lehet kritizálni, és a kritika lehet jogos.
2) Egy irodalmi mûre még a szerzõje sem mondhatja, hogy nem irodalmi mû. Hiába kéri meg Tolkien az embereket, hogy ne elemezgessék a mûvét, ha egyszer kiadja a kezébõl.
3) A világ komplexitását és nagyszerûségét senki nem vitatta. A cikk és a cikkel egyetértõ hozzászólók mind magáról a könyvrõl beszélnek, amely mindenképpen irodalmi mû, nem világleírás, nem útmutató, tehát stilisztikailag, történetileg kritizálható.
4) Egy mesének is van logikája. Ha nincs, akkor nem jó mese, és a logikátlanságokat meg lehet említeni a kritikájában. (Igen, egy mesének is lehet kritikája.)
5) Egy ilyen terjedelmû mesét felnõttek vagy kamaszok fognak olvasni, akik nem úgy állnak hozzá már a mesékhez sem, mint egy öt éves óvodás.
6) Egy regényben a karaktereknek, a karakterek cselekedeteinek hihetõnek kell lenniük.
7) A lusta, torkos hobbitok képe számomra nem volt szimpatikus. Nem mondom, hogy sztahanovista kohómunkásoknak kéne lennie a fõszereplõknek, de ez engem akkor is zavart.
8) Egy nemes vagy uralkodó háborúkat indít és vezényel, nem mindig a legjóságosabb eszközökkel. Ettõl még nem lesz vérengzõ gonosz hóhér. Persze fenntartom, hogy Tolkien nem öt éves gyerekeknek írta a meséjét, mert ahhoz kicsit túl vaskos.