Nézd Bens : a te szemszögedbõl nézve sok igazság van abban,amit mondasz a versenyekrõl.
Viszont ,ha egy gyakorlóban nincs annyi -szigorúan jó értelemben vett!- bizonyítási kényszer,hogy akár tréning keretén belül ,szabadharc gyakorlásánál odategye magát 100%-ig,az inkább menjen el horgolni,de legalább is sokat ne várjon attól,amit mûvel.
Nem vitaindítónak szánom,csak leírom az én saját ,elmeháborodott "módszeremet" :
mindig igyekszem olyan emberrel gyakorolni a harcot,aki:
a.: nagyobb súlycsoportú nállam -->kicsit nehéz megoldani,mert 102kg vagyok
b.: nagyobb tudású nálam az adott rendszerben (nem kizárólag WT!)-->ezt már jóval könnyebb kivitelezni
c.: nagyobb (lehetõleg lényegesen nagyobb!) szabadharci (vagy akár versenyzõi) tapasztalattal rendelkezik.
Félreértés ne essék!Nem a veresnyre való felkészülést,vagy annak bármelyik momentumát akarom leszólni!
...de ha versenyre készülsz,akkor veled egy súly- vagy korcsoportban levõ ember ellen készülsz.
Egyik alapelvünk az,hogy aki megtámad,az erõsebb,vagy annak hiszi magát.Persze,a fenti felsorolásból kitûnik,hogy pölö nagyon szívesen harcolok a 75 kilós kickboxerrel,mert van mit tanulni tõle(fõleg,ha rámheggeszt egy olyan combost,hogy 2 napig terminátor-üzemmódban húzom a lábam ) ;de említhetném a szintén mázsa körüli cselgáncsos havert,vagy a jui-jutsu-s tesókáját,akik földharcnál néha úgy becsomagolnak,hogy a saját kezemet nem lelem.Élvezem,hogy egyre kevesebbszer sikerül nekik,de a földön még mindig az van az esetek 70%-ában,amit õk akarnak.
Az utcai harc : mindig azt mondom a tanítványaimnak: meg tudom mutatni a technikát,el tudom magyarázni,hogy a leghatékonyabb.Sparringolhatunk órákat,szabadharcolhatunk ,amennyit akarnak...de gyakorolni nem tudok helyettük,márpedig azt semmi nem pótolja!A másik dolog,amit nem tudok adni : (kicsit talán fellengzõsen hangozhat,de én hiszek benne) a kínai terminológia úgy hívja: siu-tam.A harcos szív.Fejleszthetõ,edzhetõ,de annak fejben kell eldõlnie.