Na ja. Eddig szép a történet. Viszont én is tudom, milyen érzés városon belül 100-on felül lenni. Én, kuzin, meg az autószerelõ haverja, plusz egy fehér 1200-es Zsiga. Azt mondta a haver srác, hogy megbütykölték kicsit a verdát, (utólag kiderült, csak a motort fúrták fel). Kisvárosban, körúton 110-zel. Én hátul ültem, biztonsági öv nuku. Keresztezõdések közt sok van, ami nem "egyenes", hanem 5 méterrel el van "tolva a folytatás" így enyhén kanyarodni is kell. Erre a srác szépen érintõre vette a dolgot, egy döccenés jobbról, majd balról, aztán tép tovább, szó nélkül. Következõ ilyen keresztezõdésnél már megjegyezte: "itt a múltkor se jött senki". Azon is 110-zel keresztül. Kuzin megkérdezte: jó a fék? Erre beletapos kajakra a fékbe, irgalmatlan nyikorgás, és a kocsi kb. 50 m-en lelassult 110-rõl kb 95-100-ra! Na akkor kivert a veríték. Átmentünk a szomszédos kisvárosba 12-13 km, 5 perc alatt ott is voltunk. Persze a két város közt elég kanyargós az út, de nekem úgy tûnt, csak egyenesen megyünk. Lehet, hogy ralira képzi magát a srác, de én valahogy nem élveztem annyira. Amint átértünk, ki is szálltunk mindketten a kuzinnal. Az még hozzátartozik, hogy a srác pár héten belül összetörte a kocsit. Néhány töréssel megúszta, "jól" kapta el a fát az útszélen. Hát no comment.