Szemem lelked meleg lobogását kutatja, de csak jeges fagyott gyönyörûséget talál. Ajkaid nem formáznak zsarátnoktól fellobbanásra váró szavakat. A Csend megöl engem, szívembe markol, jeges karmait belém mélyeszti. Szavaiddal szakítasz ki belõlem vértõl lucskos lüktetõ darabokat. Kínlódva vergõdök a szorításod alatt, s mindíg egy kicsit meghalok.
----------------
Szerencsére ez csak egy régi talált szösszenet. Talán még versenk sem nevezehetõ, bár akkor segített. :)