Eftörsokk 2006. nov. 16. 19:17 | válasz | #119
Ébredés Ébredés után eljön a magány újra, a sötétség,mely körbeöleli testem és lelkem, mikor sötétbe burkolózom,a sötét magányba, csak te mutathatod meg a fényt. Mikor sétálok a hideg,sötét utcán,és fázom, rád gondolok,és szívem felmelegszik, csupán testem fázik tovább, remeg,és vágyakozik... Vágyakozik ölelésed után,mely felmelegítené... Mikor álmodom,a fény velem van,bennem él, áthatol a sötétségen és egyéválunk. Összeolvadom veled,tökéletessé kiegészítve egymást,és kívánom, bár soha ne érne véget. De véget ér,és újra ébredek és újra vágyom a fényt,vágylak téged, vágyom hogy vess véget a sötétnek. Az élet sötét nélküled, komor magányomba burkolózom, és várom újra az álmom. tudom hogy nem egy mûremek,nem is javítgattam,lehetnek benne helyesírási hibák is,nem érdekel,csak egy érzés amit leírtam,remélem nem zavarok vele senkit