Egyedül
Szakad az esõ, csillognak a tócsák
S a kóbor kutya-hadak összefognak ellenem.
A fények is, most szomorúak és ócskák,
Ohh, Szerelem miért nem vagy ilyenker velem?
Lázas, ûzött vadak fûtik a hideg utcát,
Olyanok mint én: hontalan és sebes lelkek.
Szívem mélyén egy halk vágy suhan át:
Ohh, Szerelem ilyenkor is hiába kérlellek.
Elkábítva az éj fájó levegõje által
Egy halom fûben megbotlok esetlenül és bénán.
Tudom, két szemed most sem láthat,
De én csak téged óhajtlak halkan, némán...