Nagyon jó kérdés, hogy az idõütazó hova is kerülne az utazás végén helyileg. Ha láttátok a Vissza a jövõbe c filmtrilógiát, nyilván az lehetett az elsõ gondolatok, hogy mért nem a szomszédos galaxisban bukkant elõ M. J. Fox :-)
Hiszen 30 évvel ezelõtt a bolygók, csillagok is egészen máshol voltak mint most. Hogy az ilyen és ehhez hasonló (pl. õsgyilkolászós) paradoxonokat kikerüljék a filmrendezõk, utóbbi idõben a csillagkapus megoldások jöttek divatba, amelynél vagy az idõ vagy a hely rögzített, és a másik a változó. Lásd "Csillagkapu" (idõ rögzített), ill. a másik film címére nem emléxem, de egy idegen bolygón játszódik, ahol valakinek a fia épít egy idõgépet (itt a hely rögzített).
Szerintem pedig visszafelé az idõben azért sem lehet menni, mert ami igaz néhány elemi részecskére, az nem igaz egy rengeteg ilyen részecskébõl álló rendszerre. Vagyis attól hogy néhány atom képes mintegy visszafelé mozogni az idõben, a nagyobb rendszerek erre már képtelenek.
Pl. a tipikus széttört teáscsésze problémája. Néhány kutatónak sikerült atomi szinten megvalósítani az idõtükrözést, és ebbõl mindjárt arra következtettek (nem feltétlenül ugyanazok a kutatók), hogy akkor a széttört teáscsésze is újra összeállhat elvileg. Csakhogy itt megintcsak valószínûségekrõl, és statisztikáról van szó, amit ugyebár mindenki úgy alakít ahogy neki tetszik.
Annak a valószínûsége, hogy ez megtörténjen pl. 10^-15 g-nyi (elképzelhetetlenül kis mennyiségû) anyaggal több milliárd Univerzum-élettartamnyi idõ is kevés lenne.
Tehát ami kicsiben megy, nem biztos, hogy nagyban is megvalósítható.
A fénysebességes mizéria pedig megint egy másik történet, amit most nincs kedvem boncolgatni :-)