Feltámad a hazai textilipar és megszûnik a kínai import, visszatérünk a szénkályhákhoz, de hidrogénnel hajtjuk az autókat - néhány elméletileg lehetséges, és nem is feltétlen távoli következménye annak, ha az olaj ára eléri a száz dolláros szintet. Arról, hogy árrobbanás mikor, mennyi idõ alatt következhet be, és egyáltalán mennyi olaj van még a Földön, éles szakmai vita folyik világszerte, a kérdésben az Index által megkérdezett szakértõk véleménye is megoszlik.
Tíz év múlva 380 dollár fölé kúszhat az olajár - állítja egy a napokban megjelent, a francia Ixis-CIB befektetési bank elemzõi által készített tanulmány. A jóslat a pesszimistábbak közül való, de az olajárak emelkedésének mértékérõl és ennek várható hatásairól egyre másra jelennek meg (igaz, sokszor egymásnak jelentõsen ellentmondó) borúlátó és az aggodalmakat kevéssé megalapozottnak tartó elemzések. Azt, hogy a jelenlegi (és váratlanul magas) 50 dollár feletti ár után hamarosan a száz dollárt is átlépheti az olaj ára, többen is elképzelhetõnek tarják. A legrosszabb forgatókönyvek szerint a kínálat folyamatos szûkülése és a kereslet emelkedése miatt hamarosan az egekbe kúszhat a fekete arany ára: ez pedig jelentõsen átrendezheti a világpiac jelenlegi tendenciáit, megtorpanhat a fejlõdõ országok növekedése, de eltûnhetnek egyes kereskedelmi útvonalak is a szállítás költségeinek aránytalan növekedése miatt. Ugyanakkor az olaj drágulása hatalmas technológiai fejlõdést generálna.
Nem omlana össze a világgazdaság, ha hirtelen száz dollára emelkedne az olajár - mondta az Indexnek Farkas Péter, a Világgazdasági Kutatóintézet munkatársa. A 70-es években, az elsõ olajválság idején, reálértékén tekintve az olaj drágább volt, mintha ma száz dollárba kerülne. A szakértõ ugyanakkor ezt a közeljövõben nem tartja reálisnak: szerinte a mostani árszint sem indokoltható sem gazdasági, sem politikai okokkal, így arra számít, hogy az idén még csökkeni fognak az árak.
Az árak alakulásának egyik meghatározó szempontja természetesen a készletek nagysága. Míg az biztos, hogy a Föld olajtartalékai végesek, arról azonban komoly geológusok is vitatkoznak, vajon mekkora kitermelhetõ mennyiséget rejt még a bolygó - mondta az Farkas Péter. Egyelõre azonban a készlet még inkább közgazdasági, mintsem geológiai kérdés - teszi hozzá Surányi Sándor, a Corvinus Egyetem világgazdaság tanszékének tanára, azaz a kérdés egyelõre még az, hogy milyen árszínvonal mellett honnan lehet gazdaságosan termelni. Az árak emelkedésével ugyanis olyan lelõhelyeken is megéri fúrni, ahol a nehezebb körülmények között csak a megszokottnál több pénzért lehet felszínre hozni az ásványi kincset.
Mindehhez hozzátartozik: jelenleg közgazdaságilag sem indokolható a számos más tényezõ által is erõsen befolyásolt olajár. Nem csak szabadpiaci mechanizmusok érvényesülnek az árképzésben, mondja Farkas Péter: a közel-keleti országokban mindössze 2-3 dollár az olaj termelõi ára, de az összeg 15-20 dollár között marad a lényegesen költségesebb északi-tengeri termelés során is. A kutató szerint nem is született olyan elemzés az utóbbi idõben, mely egyértelmûen megmagyarázta volna, minek köszönhetõ az 50 dollár körüli ár, miközben az év elején még az olaj-multik is 30-40 dolláros árral számoltak az idénre. Ekkora különbséget jelenleg sem az emelkedõ kínai kereslet, sem politikai okok nem indokolnak: utóbbiak - elég a tavaly az afrikai illetve dél-amerikai kontinens két legnagyobb kitermelõ országában, Nigériában és Venezuelában bekövetkezett válságokra vagy az Öböl-háborúra, a Jukosz körüli botrányra gondolni - rendszeresen nagyon érzékenyen befolyásolják az olaj árát.
Milyen lesz az áremelkedés?
Hirtelen árrobbanásra a mostani szintrõl egyik kutató, és Varró László, a Mol vezetõ elemzõje sem számít. "Nagyon óvatosan úgy gondolom, most csökkeni fog az ár, véget ért a tél, nincs válsághelyzet a nagy kitermelõknél" - mondja Farkas Péter, hozzátéve, hogy õ maga már tavaly év végén is az árak csökkenésére számított volna. Hosszabb távon azonban más a kép: "ha húsz év múlva visszanézzük a 2005-2025 közötti olajár-görbét, az egyértelmû emelkedést mutat majd" - mondta Varró László. Szerinte hirtelen megugrások addig is folyamatosan elképzelhetõek az árgörbében: ha a kínálati oldalon valamiféle váratlan zavar, politikai vagy háborús válsághelyzet alakul ki, az ár a közeljövõben is tesztelheti a száz dolláros szintet. Farkas Péter ugyanakkor az utóbbi három évtizedhez hasonló hullámzó árakra számít. Surányi Sándorral együtt arra emlékeztetett, 2001-ben tíz dollár is volt a hordónkénti olajár (igaz, a dollár akkor lényegesen erõsebb volt, mint ma - a szerk.). Farkas Péter úgy véli, a jelenlegi gyenge dollár mellett 30-40, erõsebb amerikai valutával 25-35 dollár lehet az átlagos olajár öt-tíz éves távlatban.
Surányi Sándor is úgy véli, hogy - a kitermelõ országokban adódható válságok ellenére is - nehezen képzelhetõ el drasztikus árrobbanás. Ez nem érdeke a termelõ országoknak sem, mert biztosan piacaik egy részének elvesztésével járna, a fejlõdõ országok például egyszerûen nem tudnák megfizetni az olajat - mondta a kutató, utalva arra, hogy a termelõ országokat tömörítõ OPEC éppen az árak szinten tartása érdekében emeli rendre a kitermelési kvótákat. Ugyanakkor a beszerzési oldalon a fejlett országok ma már sokkal kevésbé kiszolgáltatottak, mint voltak akár a 70-es években: a közös energiapolitikai lépések, az, hogy a beszerzések nem egyetlen területhez kötõdnek, azt eredményezi, hogy a vásárló országok is kevésbé kiszolgáltatottak, így a termelõk nem emelhetik az árakat tetszésük szerint.
Jobbegyenes helyett pofon balról
Az olajár emelkedésének számos negatív hatása mellett egyértelmû pozitív következménye egy valószínûsíthetõen nagy mértékben felgyorsuló technikai fejlõdés lenne - értettek egyet az Index által megkérdezett szakértõk. A kutatás-fejlesztésnek óriási lendületet adna az a kényszerûség, hogy az élet minél több területén ki kell váltani, illetve radikálisan csökkenteni kell az olajfogyasztást - mondta Surányi Sándor, aki szerint azonban fontos felhívni a figyelmet arra is: a magas fogyasztói árak már jelentõs részben a felhasználó országok kormányai által diktált adóterheknek köszönhetõek. "Mindenki egy jobbegyenest várt, de balról jött a pofon" - tette hozzá a kutató, utalva arra, hogy míg az elmúlt évtizedekben mindenki attól félt, hogy a nyersanyagkészletek apadása vezet a dráguláshoz, valójában egyelõre inkább a részben a környezetszennyezés ellensúlyozására kivetett különbözõ adóterhek miatt kell többet fizetni.
Ma az autók szinte száz százaléka olajszármazékokkal üzemel, és a helyzet fordítva is hasonló: az olajtermelés döntõ része az üzemanyagigény kielégítésére szolgál, kisebb része pedig a mûanyagiparban hasznosul. Ebbõl adódóan meglehetõsen rugalmatlan a piac - mondta Varró László, és erre vezethetõ vissza, hogy egy-egy a kínálati oldalon beálló válságot a kereslet folyamatos magas szintje miatt csak az áremelésekkel lehet kompenzálni.
Szép új világ
Tartósan magas árak esetén más lehet a helyzet: az árak emelkedésével egyfelõl egyre lehetetlenebb helyeken is megéri majd olajat a felszínre hozni. Másrészt több lehetõség van arra is, hogy a különbözõ technológiákkal azonos mennyiségû olajból több üzemanyagot állítsanak elõ: ilyen lehet egyszerûen egy korábbinál korszerûbb finomító, de az is, ha kis mennyiségben bioüzemanyagot kevernek a nyersanyaghoz, mely a motorok teljesítményét és élettartalmát sem befolyásolja. Emellett - ahogy a II. világháború alatt Németország is tett például - a szénbõl is elõállítható benzin, egy ilyen, Kínában most épülõ üzem költsége azonban 1,5 milliárd dollárra rúg - mondta Varró László.
A Mol vezetõ elemzõje szerint az olaj árának emelkedésével elõször ezek a technikák fejlõdnek illetve terjednek majd, hosszabb távon azonban a hidrogén hajtású kocsiké lehet a jövõ: a technika már ma is létezik, és ahogy a 70-es évek válsága után az autóipar néhány év alatt át állt a kisebb fogyasztású motorok gyártására, úgy a benzinár emelkedése hamarosan rákényszeríti a gyártókat, hogy a hidrogénhajtáshoz szükséges tüzelõanyagcellákat köznapi használatra alkalmassá tegyék. Ha ez megtörténik, az energiatermelésbõl az atom és megújuló források által már amúgy is kiszorított olaj szerepe marginalizálódna a világgazdaságban.
Nehéz átmenet
A köztes évek azonban komoly változásokat hozhatnak: a legnehezebben a fejlõdõ országok viselnék az áremelkedést, hiszen gazdaságuk nagy mértékben épít az olajra - ért egyet Farkas Péter és Surányi Sándor. Ugyanakkor az is elképzelhetõ, hogy újra gazdaságossá válna a szénbányászat, és már bezárt bányák nyitnának meg újra, hogy tüzelõanyagot biztosítsanak. Varró László szerint megszûnne bizonyos áruk egyes térségekbõl érkezõ dömping jellege is, a szállítási költségek megugrása miatt például valószínûleg nem érné meg Európába hozni az olyan olcsó termékeket, például a kínai ruhákat, melyek esetében a szállítási költség fajlagosan túl nagy lenne. Így alighanem újra erõre kapna a hazai és az európai textilipar, de átrendezõdne a mezõgazdasági, élelmiszeripari termékek piaca is.