Mindíg melengeti a lelkemet az ilyen önsorsrontó lelkülettel írott cikk. Majd ráborulok a 200Ft-os sörömre (Londonban az uccsó pábban átszámolva 800 alatt csak kólát kapsz, vagy asse) rákacsintok a kiszolgáló leányzóra, aki európai mércével úgy a miss wörld versenyen jó 3. helyezett, persze nálunk észre sem veszed.
És elmerengek azon az eseten, hogy valamelyik ismerõsöm hazaköltözött valamelyik fejlett nyugati országból, mert ott majdnem belehalt egy tüdõgyusziba, mert a tébé szart sem ér, meg ott nem azért nem kerül újságba az elcserélt beteg az újságba, mert hogy ilyen nincs, hanem mert mindennapos dologról van szó.
De természetesen egyetértek bizonyos dolgok k.drágák nálunk.