Bunrakut eddig a közönség Japánon kívül nem láthatott: az utóbbi években egyetlen együttes lépett fel külföldön 2004. februárjában az UNESCO párizsi székhelyén, de zárt körben. A bunraku színház külföldi fellépése Budapesten, a Vidám Színpadon kezdõdik, a madridi Teatro Espanolban ér véget, s összesen 12 elõadásból áll. A japán együttes október 6-i kezdettel ötször lép fel a színházban, utolsó alkalommal november 9-én, délután 15 órakor.
A Magyarországra - majd Spanyolországba - készülõ együttes vezetõje Kiritake Kandzsuro, s a 25 fõs csapat tagja Takemoto Csitoszedaju narrátor, valamint Curusava Szejszuke, aki szamiszenen - egy gitárra emlékeztetõ, háromhúros hangszeren - kíséri az elõadásokat. Az elõadáson két darabot is játszanak: az elsõ részben a Vörösen izzó szerelem címû mese mellett bemutatják a bábukat is, a második részben a tervek szerint a Csoda a Cuboszaka Kannon templomban címû háromfelvonásost láthatja a közönség. A bemutatkozást támogatja a japán külügyminisztérium és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma.
A bunraku története 1680-ban vette kezdetét, amikor Takemoto Gidaju megalapította színházát Oszakában. Az elbeszélõ éneklés és a bábjáték összefonódásából keletkezett mûfaj nagyon hamar népszerû lett, mert az egyszerû embereknek nyújtott színházi élményt - a no színházat csakis az arisztokráciának tartották fenn -, s darabjait a legkiválóbb szerzõk írták. A mûfaj 1750-ben, legjobb mûvelõinek halála nyomán hanyatlani kezdett, legutóbbi klasszikusnak tekintett darabja 1799-ben íródott, de mostanában lassan újjáéled.
1966-ban állandó otthonra lelt a tokiói Nemzeti színházban, majd 1985-ban Oszakába költözött a Nemzeti Bunraku Színházba. Újra vannak népszerû képviselõi, de a fél-életnagyságú babák fejeinek faragói, a kosztümkészítõk idõsek, nemigen akad utánpótlásuk, s ez egyre nagyobb gondot jelent a 300 éves mûvészeti ágnak.
Az elõadások idõpontja:
2005. október 6. 19:00, 7. 19:00, 8. 15:00 és 19:00, valamint 9. 15:00.