Az élelmiszer tartósítása régóta fontos az emberiségnek. Õsidõk óta alkalmazott technikák:
Sózás, szárításos víztelenítéssel történõ tartósítás, hûtés, fagyasztás, külsõ felület füstölése. Újabban kémiai szereket használnak: szalicil, benzoesav és észterei, para-hidroxi-benzoátok észterei, szorbinsav, nitritek (nitrites pácsó a húsárukban), dimetil-dikarbonát, hangyasav, propionsav és sói, bórax, hexametilén-tetramin, bifenil, fenil-fenol (citrusféléknél), tiabenzazol (banánnál), antibiotikumok, klór, klórdioxid, kén-dioxid, stb.
A tartósító szerek mérgezõek. Azáltal tartósítanak, hogy elölik a mikroorganizmusokat. Valamilyen mértékben a "makro-organizmusokra", azok sejtjeire is hatnak! A fogyasztói társadalomban évente 0,5-1,5 kg adalékot, köztük tartósítószert is fogyaszthat a fogyasztó!
Egyes tartósítószerek allergiát válthatnak ki, lehet valaki aszpirin érzékeny, szalicil érzékeny, stb.
A káros hatás elkerülhetõ, ha valaki tud fõzni, kevés tartósított terméket fogyaszt és úgy vásárol, hogy megnézi az élelmiszerek címkéjén feltüntetett tartalomjegyzéket. Akik ismerik a veszélyt, csak hõvel sterilizált konzerveket vásárolnak.
Fontos, hogy az E-számok listáját ismerjék. (Kb. másfélezer élelmiszer adalék lehetséges!)