Pár kiegészítéssel idézném a világ egyik vezetõ gazdasági elméjét, Lyndon LaRouche-t és kedvenc írómat, dr. Drábik Jánost:
"A protekcionista (az adott ország gazdaságát védõ ) politikához való visszatérésre van szükség. A világ pénzügyi rendszere csõdbe jutott. Ma az a fontos, hogy különválasszuk a reálgazdaságot (a valódi termelõ/szolgáltató gazdaságot) a spekulációs pénzügyi rendszertõl... Lyndon LaRouche
Aki nyomon követi a nemzetközi pénzviszonyok alakulását, az LaRouche-al egybehangzóan maga is kénytelen megállapítani, hogy a jelenlegi uzsoracivilizáció (a kamatszedésre és spekulációra épülõ világgazdasági rendszer) globális méretû pénzügyi válsága új, minõségileg különbözõ szakaszához érkezett. A nemzetközi pénzrendszer válsága annyira elmélyült, hogy az most már magában a világ gazdasági és pénzügyi központjában, az Egyesült Államokban is egyre jobban kibontakozik. A nemzetközi pénzrendszerben a hitelekbõl, értékpapírokból és derivatívákból (utóbbi egy kicsit bonyolult rendszer: tkp. az értékpapírokkal spekuláló értékpapír - nagyon sarkítva) felhalmozott pénzügyi buborék eddig azért nem pukkadt ki, mert az Egyesült Államok, - amely a FED (a világ pénzügyi háttérhatalmának sarokköve, a magánkézben lévõ USA jegybank) révén tetszés szerinti mennyiségben tudja a fedezetlen papírpénzé vált dollárt kibocsátani - az exportáló országok utolsó menedékeként fel tudta venni áruikat és úgy ahogy mûködésben tudta tartani a világgazdaságot. A VILÁGGAZDASÁGOT AZ USA MÛKÖDTETI, TANULJUK MEG. A világ országainak gazdasági teljesítményt, árukat és szolgáltatásokat kell nyújtaniuk azért a közvetítõ közegért, a fedezetlen papírpénzzé vált dollárért, amelyet az Egyesült Államok száz százalékosan magántulajdonban lévõ központi bankja viszont korlátlan mennyiségben tud kibocsátani. A dollárkibocsátás magánmonopóliuma tette és teszi lehetõvé Amerika - és az amerikai bankrendszer - számára a többi ország erõforrásainak a folyamatos elszívását a dollár segítségével.
A kollégák pusztán ezt az egyet nem merik közölni.