Az igaz, hogy a kísérleti eszközzel mi választjuk meg, hogy a foton mely megnyilvánulását szeretnénk tanulmányozni, de a kísérleti eszköz hogy csinálhatna a fotonból "hullámot", ha az nem tudna hullámként viselkedni?
Amúgy azok a fogalmak, hogy "hullám" vagy "pontszerû részecske", csak a modell részei. Azt a célt szolgálják, hogy mondjuk a foton nevü jelenséget hétköznapi (makroszkópikus) fogalmainkkal le tudjuk írni.
A helyzet talán ahhoz hasonlatos, mint a henger esete két dimenzióban. Ha egy két dimenziós világra ráhelyezünk egy hengert, az ott élõ 2D-s lények vagy egy kört, vagy pedig egy téglalapot látnak. Számukra az a két tulajdonság, hogy "kör" és "téglalap" kölcsönösen kizárják egymást. Valami vagy tégalalap, vagy kör, de semmiképpen sem a kettõ egyszerre. Tehát elõször nem is feltételezik, amit mi tudunk, hogy az a bizonyos téglalap és kör valójában egy harmadik jelenségnek (a hengernek) a különbözõ megnyilvánulásai.
Hasonlóan vagyunk mi is a QM részecskéivel és hullámaival. Klasszikus fogalmaink szerint a hullám- és a részecske-tulajdonságok kizárják egymást, viszont tapasztalatból tudjuk, hogy bizonyos fizikai jelenségek képesek olyakor hullámként, olykor részecskeként viselkedni (sõt egyszerre mindkettõként is!).
"Viszont az ernyõn megjelenõ pontra már mondhatjuk, hogy az maga az elektron vagy foton. Az már nem a berendezés tulajdonsága.
Az számunkra a realitás."
Az ernyõn, vagy a fotópapíron megjelenõ pötty nem maga az elektron vagy a foton, hanem a felfogó anyagával való kölcsönhatás eredménye. Egy kémiai elváltozás illetve a fluoreszcens anyag fénykibocsátása.
Az a tény pedig, hogy az ernyõn sávok jelennek meg, ugyan olyan realitás, mint az, hogy a mintázat pöttyökbõl áll.
Tehát senki sem mondhatja, hogy QM jelenségeit jobban jellemezné egyik vagy másik tulajdonság.