Ismerõs történet, itt is csak az a baj, hogy futásban, vhogy mintha nem tudna olyat, hogy elõbb utóbb, pár nanométerrel legyen a nyúl mögött,a mesének elvi korlátai vannak, mert egy bizonyos távolság alá nem lehet menni, ekkor egyszerûen elkezdõdik az összeadás/kivonás. Jó kis mese. Ha viszont az 1/n->0 problémát nézzük, hát egen, az (a*)1/n soha nem érheti el a nullát, de végtelen közelséggel megközelíti, érdekes szám lehet az 1/végtelen:-)
sz4bolcs: Asszem Max Planck volt egy ilyen hapi, volt egy egyenlete a kvantummechanika alkotásának idejében, ami tele volt végtelenekkel, õ meg fogta magát és asszem osztott egyet végtelennel, na bumm, kiestek a végtelenek. Elõször senki nem akarta elfogadni, asztán késõbb asszem talált egy másik módszert is a végtelenek eltûntetésére.