Különös dolog, hogy amikor 1905-ben Einstein közzétette csodálatos elméletét,
akkor még õ is és az egész világ az elektront pozitív töltésûnek gondolta..
És így tovább.. Minden eddigi elmélet kiagyalója nálunk lényegesebben kevesebbet tudott. Ez nem nagyképûség, hanem szomorú tény...
Nézzük ha sok elektron halad akkor saját mágneses terük kölcsönösen egymásra hatva körpályára kényszeríti õket, így erre a síkra merõlegesen is ugyanekkora
erõvel "görbítik" tovább egymás pályáját.
Ez pedig gömb alakú..
Mik a peremfeltételei a folyamatnak?
Nos ha egy hatás fénysebességgel terjed akkor a gömb átellenes pontjára
átérõ hatás fázisa biztosan más lesz mint az erre a pontra a köríven
átérõ eletronnak.
Na igen, de az elektron sokkal lasabban halad mint a fény!
Ez igaz, de! Minden elektron hat a környezetében lévõ összes elektronra.
Így a kölcsönös hatások szinkronizálódnak. Ezért a sajátfrevenciájuk,
a de Broglie frekvenciájuk és a gömbhéjon terjedõ "szinkronizálást végzõ"
hatások együttes rezonancia frekvenciáin minimális a rendszer energia
vesztesége és fennmarad...
No persze az energia sûrûség minimuma a még szükséges alapfeltétel.
Különben, ezt az egészet, már nagyon régen Schrödinger nagyon szépen leírta.
Csak nem számolt a GW teljesítményû elektroncsomagok kölcsönös hatásaival...
Nos azért lenne érdekes, hogy megértsd az elektron viselkedését,
részben a "szerkezeti" jellemzõit, mert akkor könnyen megérthetnéd,