Visszatérve egy kicsit a kvantummechanikához és a gravitációhoz, én már gondolkoztan rajta, hogy meddig tartana antigravitációs meghajtással egy út a Vénuszig.Amennyiben feltételezzük, hogy gépünk képes folyamatosan gyorsulni és úgymond légvonalban közlekedni az értékek a következõk:G-vel 1,478126983 nap ami 35,47504759 órának felel meg. 3G-vel ez az érték 0,853397011 napra redukálódik, ami20,48152826 órának felel meg.Természetesen csak az út feléig gyorsítunk, hiszen szeretnénk megállni is a Vénusznál,ezért az út második felén végig lassítunk ugyanekkora gyorsulásokkal.Ezért a fenti értékek megállás nélkül mégkevesebbek lennének.A folyamatos gyorsításokból származó utasokra gyakorolt erõhatások kiküszöbölésén is gondolkoztam.Az antigravitációs meghajtással egy az utasokra ható erõkkel ellentétes irányú (kompenzáló) erõt is létre lehet hozni.Ez persze lassítólag hat az ûrjármûre is, ezért csak kis kabinokban lenne érdemes alkalmazni.Így viszont már nem az emberi tûrõképesség szabná meg a gyorsítás felsõhatárát, hanem a szerkezet teherbírása.Így már lehetõség nyílhat nagyobb távolságú kiruccanásokra is.15-20G-s gyorsulásokkal.Problémát jelent viszont az energiaellátás.Tiszta és világos, hogy ilyen utakra nem vihetünk magunkal fosszílis energiahordozókat.A napenergia pedig édeskevés.Én a megoldást az örökmozgókban látom.Ha a neten a googléval a free energyt kerestetitek,akkor valószínûleg rátaláltok majd egy-két fazonra, akik mágnesekkel játszadoznak, és talán már meg is találták a megoldást az ingyenenergiára.