A matematikai modellek szerint a tér még a mai napig éter szerû tömeggel rendelkezõ, görbíthetõ, fúrható valami. Ez a hiba egyrészt abból adódik,
hogy az éterelmélet túl egyszerûen elképzelhetõ a vizes analógiával.
A másik ok, hogy a matematikai modellek alapjait az 1890-es években
az éterelmélet tombolásának csúcsán rakták le.
A harmadik, hogy az üres semmi fogalma az alkotók nyelvébõl és gondolkodásából hiányzik. Helyette "a valami helye" a tér. A "valami helye" pedig nem jelent ürességet. Többek között ezért is olyan nehéz megtisztítani
az erõmezõk, erõterek felfogásától a tudományos gondolkodást.
Megnyugtatlak: a semmi (az üres tér,) nem sûríthetõ, nem görbíthetõ !
Semmilyen hatással sem, így elektromos ill. mágneses hatásokkal sem.
A másik nagy probléma a részecske hajtómûvel:
A vezetõ elektronok csupán parányi részei az össz töltésnek, ill. az össz
tömegnek.
Olyan ez mint a tenger. Ha teljes a szélcsend, akkor nem látsz jelentõs
különbséget az egyes molekulák között, hiszen egy szinten vannak, ugyanúgy mint
a töltéshalmozás nélküli vezetõkben az elektronok.
Amikor viszont külsõ hatás elmozdítja az elektronok egy részét, a változás
nagyon szembetûnõ, mint a sok méteres hullámok a tengeren. Csak hogy!
Ugyanúgy mint ahogy a tengernél a 100 méteres szökõár is elenyészõ eltérés
a mélység 5-6000 vagy 10 000 méteréhez, úgyanúgy az extrém nagy elektromos hatásokkal is csupán a tömeg elhanyagolhatóan piciny részét lehet megmozdítani.
DE! Mi szükség lenne egyáltalán erre? Hiszen az inerciális vagy impulzus
hajtómûvekkel szinte energia befektetés nélkül meghajthatók repülõk, ûrhajók..
Ja, hogy ezt még nem használjuk tömegesen?
Ennek a mérhetetlenül végtelen emberi butaság a fõ oka. Nézd csak meg, hogy
az index.hu/forum/tudomány/"Mi az energia?" topicban mi folyt kb fél évvel ezelött ! Egyszerû és érthetõ magyarázatok és "csak azért is" vakon ellenzõk
tömény hülyesége.. Pedig valóban mûködnek az ott leírtak.