Maga a hintázás a súlypont áthelyezéssel "mûködik".. Vagyis erõvel
nagyobb sugárra, majd a másik irányban nagyobb sugárra billentjük
magunkat. Bár nem nagyon látszik a folyamaton, de amikor átbillenünk,
akkor a súlypontunkon végzünk emelést.
Így visszük be az izomerõnk+gravitációs energiát a rendszerbe és
ezzel hozzuk létre a perdületet..
Meg kell mondjam, hogy a téma viszont valóban rejt egy impulzus sértést..
Megfigyelted már, hogy a hintakötél mindig az alsóholtponton szakad el??
Ennek az az oka, hogy ott a legnagyobb a szögsebesség, vagyis mivel
a centrifugális erõ a szögsebesség négyzetével arányos, az alsó holtponton áthaladva a súlyerõvel összeadódva, akár másfél-kétszer nagyobb erõ hat a hinta kötélzetére..
Kézenfekvõ, hogy ha a gravitáció hatását egy, a hinta tengelye köré tekert rugóval helyettesítenénk, és két ülõkét egymással szemben mozgatnánk a (az egyik ülõkét és a benne lévõ tömeget a másik ülõke két oldalára elosztva a szimmetria miatt)
akkor ha az egyik ülõkéhez a ruhó egyik szárát, a másik (osztott) ülõkéhez a rugó másik szárát rögzítenénk, akkor
vízszintes helyzetben (a gravitáció hatása nélkül) is ugyanúgy viselkedne mint normál helyzetben..
Csak hogy.. Ez mit is jelentene?
Azt, hogy az eddigi "alsó holtpont" irányába, vagyis azon az oldalon ahol a lengés a legnagyobb sebességû, a gravitáció ugyan nem hatna, de!
A centrifugális erõ igen! Így az egész hintára ható erõt tapasztalunk.
Ez az erõ felgyorsítja a teljes tömeget, és ezzel ellenpár nélküli impulzust hoz létre a rendszeren..
Ezzel megsértve az impulzusmegmaradás tételét, amely kimondja, hogy
zárt rendszerben az impulzusok vektoriális eredõje zéró..