Szép dolog az együttérzés, de ha hûek akkarunk lenni ahhoz, amit ez az ember képviselt, akkor ne a Vatikánra, ne a keresztényekre figyeljünk, hanem arra amire II. János Pál figyelt: a szegényekre, a szenvedõkre.
Eltellik egy két nap és elfelejtjük ezt a szomurúságot, az elesettek meg most is kimaradnak a figyelmünkbõl!
Szerintem erre gondolt Archkoven is amikor álszentségrõl beszélt!