Anélkül, hogy személyeskedni akarnék, csak általános ténymegállapításként írom le:
A XX. századot két nagy ateista ideológia tette azzá, ami volt:
az egyiket nácizmusnak hívjuk, és ez tulajdonképpen az általad említett Nietzsche-i gondolat gyakorlati megvalósítását tûzte ki célul (vagyis a gyengének pusztulnia kell, és magának az embernek kell isten helyébe lépnie, azáltal hogy "Übermensché" válik).
A másik -hasonlóan ateista- ideológiát kommunizmusnak nevezzük. Ez utóbbi valóban meg is tett mindent az általad vágyként megfogalmazott cél (eltûnjenek a vallások és a templomok) érdekében, mivel a vallások által hirdetett alapvetõ morális és erkölcsi törvényeket semmisnek tekintette.
A nagy világvallások közül a keresztények, a hinduk és a buddhisták ezzel szemben olyan embereket vonultattak fel az elmúlt évszázadban, mint Mahatma Gandhi, Kalkuttai Teréz Anya, a Dalai Láma, vagy épp a most eltávozott II. János Pál.
A fenti ideológiák markáns képviselõivel szemben (Hitler, Sztálin, stb.) ezeknek az embereknek van néhány közös jellemvonásuk, amelyek közül most csak egyet emelnék ki: nem a saját érdekeik, a saját hatalmuk vagy népszerûségük, hanem a más -náluk szerencsétlenebb körülmények közt élni kényszerülõ- emberek sorsa izgatja õket.
Ha majd az ilyen emberek és a mögöttük álló intézmények végképp eltûnnek a világból, akkor szerintem ez a sárgolyó igazi pokollá lesz, mert mi magunk tesszük azzá. Viszont kétségkívül lehet majd akkor is internetezni (a tartalmat most ne firtassuk...), szóval a netkávézók miatt szerintem nem kell aggódnod különösebben.
Ezt most csak azért írtam le ide, mert én úgy gondolom, nem kell se vallásosnak, de még csak isten-hívõnek se lenni ahhoz, hogy valaki -pusztán józan észre támaszkodva, induktív módszerekkel (vagyis amikor a "kísérletek" eredményeit látva vonunk le logikus következtetéseket, nem pedig fordítva...) - belássa, hogy miért borzasztó veszélyes az ateizmust intézményesíteni.