A mai egyházat nem lenne helyes az inkvizitorok alapján megítélni, tekintve hogy ilyenek már pár száz éve nincsenek. Én valahogy úgy érzem, egy olyan rendszernek a hibáit, bûneit, aminek az ideje több száz évvel ezelõtt elmúlt, maga az intézmény pedig képes volt belátni korábbi hibáit és levonni a megfelelõ tanúlságokat - ilyen módon pedig ezek a hibák már nem sok kihatással vannak a mai mindennapi életünkre - kevésbé van értelme boncolgatni, mint egy olyan politikai-ideológia rendszert, aminek áldozatai ma is itt élnek közöttünk, aminek a káros és sajnos maradandó következményeivel nap mint nap szembesülnünk kell. A kommunizmus alig 15 évvel ezelõtt múlt ki, sok ember viszont a mai napig nincs tisztában vele, hogy mennyi embert ölt vagy nyomorított meg ez a rendszer szerte a világon.
Hogy egy másik példát is mondjak, csak hogy világos legyen mire akarok itt utalni: nem hiszem hogy érdemes volna a mai Törökországnak a szemére vetni -vagy még kevésbé magát a mostani török államot az alapján megítélni-, hogy mit csinált velünk magyarokkal 500 évvel ezelõtt, viszont azok mellett a dolgok mellett, amik pl. a Balkánon történtek alig 10 évvel ezelõtt, már nem húnyhat ugyanolyan könnyen szemet a világ.
De visszatérve az általad említett felvetésre: szerintem én következetesen járok el akkor, ha a ezeknek a rendszereknek ill. vallásoknak a legprominenesebb képviselõit, vagyis minden esetben a vezetõiket hasonlítom össze. A mai katolikus egyházat -egészen mostanáig- II. János Pál személye jellemzte a leginkább, hiszen éppen ez az ember formálta jó részben olyanná, amilyennek ma ismerjük (ami nem igazán egyezik azzal a képpel, mint amilyennek pár kommunizmusból ránk ragadt történelemkönyv láttatni szerette volna, és amilyennek -minõ véletlen- ma is rengeteg ember látni véli).
A kommunizmust/szocializmust pedig olyan emberek, mint Sztálin, Hruscsov, Rákosi, Kádár, Mao (de lehetne sorolni még) jellemzik hûen, ugyanazért, amiért a katolikus egyházat II. János Pál: mert ezek az emberek formálták a rendszert, ezek miatt lett olyanná, amilyennek végül is megismertük. A kései szakszát meg persze már olyanok is, mint pl. Gorbacsov vagy Grósz Károly, akik nem egy kategóriát képeznek az elõbbi egyénekkel -ezt szerintem nem is vitatja senki- , de ez már sajnos csak a végére volt jellemzõ. (És ez valahol azt hiszem elég jól jellemzi is az adott rendszert: amikor a viszonylag legnormálisabb képviselõi éppen azok, akik végül is aktívan közremûködnek a felszámolásában...)
Ezzel együtt én nem szeretném, ha neked az jönne át, hogy mindenkit, aki kommunista volt én valamiféle sátáni-gonosz embernek bélyegzek meg, mert errõl szó sincs. Sajnos a nagy része ezeknek az embereknek félrevezetett, megtévesztett ember volt, másokat pedig a kényszer vagy a félelem taszított a kommunizmus soraiba. Megint másokat pedig az érvényesülni akarás, de ebben azt hiszem inkább ne menjünk bele.