Természetesen megjegyzések voltak csak, de azért ne mondd, hogy nem érezni #144-ben a szándékot a minél nagyobb kontraszt elérésére :) Hitlert és Sztálint II. János Pállal szembeállítani kicsit demagóg, tekintve, hogy egyik diktátor sem kiáltotta ki magát az ateizmus pápájának. Lehetne a másik irányból is erõs párokat összehozni, például Albert Einstein (aki nem volt ateista, de elutasította a felekezeti vallásgyakorlás minden formáját) és bin Laden. Nyilván tisztességesebb lenne Hitlert mondjuk bin Ladennel hasonlítgatni és a pápát Einsteinnel.
Egyébként tévedés részedrõl, hogy a nácizmus ateista államforma lett volna. Hitler nagy csodálója volt Luthernek, aki komoly zsidógyûlölõ volt. A könyvében azt írja: "... I am convinced that I am acting as the agent of our Creator. By fighting off the Jews. I am doing the Lord's work.". Szóval ezzel az erõvel akár Hitlert a kereszténység bajnokaként is feltüntethetnénk. Igaz, ahogy késõbb hatalomra került, sokszor nyilatkozott az egyház ellen, a Pártot fölébe helyezve, és valószínû, hogy a vallási kártya nagyrészt politikai eszköz volt a kezében, na meg meglehetõsen zavaros világnézetét úgyis percenként változtatta. De a német katonák a háború végéig "Gott mit uns" feliratú övvel indultak csatába, az ágyúkat pedig annak rendje és módja szerint megszentelték.
Én is azt írtam, hogy nem lenne szabad semmilyen vallást intézményesíteni. A szétválasztás alatt azt értem, hogy anyagilag is váljanak teljesen függetlenné, mert az lenne mindenkinek a legjobb. A hívõk megnyugodhatnának, hogy a pénzük oda megy, ahova akarják, a nem-hívõk meg abban, hogy oda nem megy, ahova nem akarják. Az egyházak sem fognak pressziót érezni, hogy valamelyik politikai irányvonal mellett kampányoljanak, mert nem kapnak semmivel sem több támogatást attól függõen, ki van hatalmon, és ez az erkölcsi megtisztulásukat is segítené.