A nácizmusról, és az ateizmusról pedig még csak annyit: nem volt annyi idejük hogy komolyabban fellépjenek az egyházakkal szemben, vagy hogy annyira tudatosan "kigyomlálják" a vallásosságot az emberek tudatából mint a kommunistáknak (és persze valószínûleg a saját prioritási sorrendjükben jóval hátrébbra is sorolták a dolgot).
Ráadásul még a kommunistáknak sem sikerült a dolog, a jóval hosszabb idõ ellenére sem. Lehet olyan sztorikat felhozni persze, amikor egy kommunista vezetõ mondjuk elszólta magát, hogy "szüzanyám" vagy "jesszusom", de ez a lényegen -legyen szó akár a nácizmusról, akár a kommunizmusról- nem változtat. Az egyik a "felsõbbrendû árja embertípust", a másik a "népet" (vagy ha úgy tetszik a "haladó munkásosztályt") helyezte az istenkép helyébe.