Az elsõ beidézett rész nem a vatikáni újságírótól, hanem a David Novak által írt elemzésbõl származik (ez a második link #188-as kommentetben), aki ugye maga is zsidó származású és hitû (teológus, vagy esetleg rabbi - ez nem derült ki a cikkbõl, de nem is érdekes).
Azt a nyilatkozatot pedig -éppen a német nyelv használata miatt, mert ugye normális esetben mindent latinul adnak közre- nem lehet másképp értelmezni, mint a náci Németország irányába intézett egyértelmû és elítélõ állásfoglalásként.
Most mondok egy kissé sarkított, de talán szemlétes példát: ha az utcán odajön hozzám egy éhezõ koldus, akit a többiek rugdosnak és bántanak, mások pedig csak egyszerûen elfordulnak tõle, közben pedig én adok a szerencsétlennek egy szelet kenyeret meg egy takarót, akkor ezek után szerintem méltatlan dolog, ha az illetõ rokonai késõbb éppen engem emelnek ki a tömegbõl és kezdenek el hevesen támadni, mondván hogy gyalázatos dolgot csináltam akkor, amikor nem adtam neki többet, illetve nem álltam azok elé, akik rugdosták. Igen, részben talán igazuk van, csakhát más még ennyit se tett...
Egy egyháznak (pláne ha kereszténynek mondja magát) persze nyilván nagyobb a felelõssége, mint egy magánembernek, vagy akár egy másmilyen szervezeteknek, de ugyanakkor had idézzek megint ugyanebbõl a David Novak féle cikkbõl:
"Those who make the case for moral prudence note that the Pope reasonably feared that many other Catholics, especially the clergy (who would be taken as his agents), would be killed if he spoke out. There is also, of course, the question of whether public criticism by the Pope of Nazi policies would have had any positive effect. It might well even have been counterproductive."
Átnéztem viszont a többi cikket is, és az általad idézett szövegbõl is itt van egy rész:
"The Pope did speak generally against the extermination campaign. On January 18, 1940, after the death toll of Polish civilians was estimated at 15,000, the Pope said in a broadcast, "The horror and inexcusable excesses committed on a helpless and a homeless people have been established by the unimpeachable testimony of eye-witnesses."(14) During his Christmas Eve radio broadcast in 1942, he referred to the "hundreds of thousands who through no fault of their own, and solely because of their nation or race, have been condemned to death or progressive extinction." The Pope never mentioned the Jews by name.
Szerintem ez szõrszálhasogatás, már ami az utolsó mondatot illeti ("The Pope never mentioned the Jews by name"), hogyha egyébként teljesen világosan és egyértelmûen kiderül a szövegbõl ("and solely because of their nation or race, have been condemned to death or progressive extinction"), hogy kikrõl is van szó. És ez ma olvasva is nyilvánvaló, hogy az akkori emberek számára is egyértelmû kijelentés volt.
De pl. (ugyanabben a cikkben) azt is meglehetõsen rosszindulatú kijelentésnek érzem, amikor a szerzõ kerek-perec kijelenti, hogy a pápa 1942 utáni nyilatkozatai már csakis kizárólag valamifajta prakticista megfontolásoknak tudhatóak be (vagyis hogy a Szövetségesek elõbb-utóbb megnyerik a háborút, és majd akkor milyen jól fog jönni az egyháznak hogy felemelte a hangját). Ez merõ spekuláció a szerzõ részérõl, és szerintem nincs joga elvitatni az akkori pápától annak õszinte jóindulatát.
Ezt a vitát persze még folytathatnánk egy ideig, de gondolom egyikünk se fogja meggyõzni a másikat. A lényeg viszont -megintcsak a David Novak által írt cikkre utalva- szerintem is ott van, hogy a katolikus egyházban folyamatosan mûködnek azok a belsõ önvizsgáló-feltáró folyamatok, amelyek hosszú távra nézve sokkal hasznosabbak, mint egy-egy gyorsan eldarált bocsánatkérés (vagy ha úgy tetszik "kirakatpolitizálás").