Ha 3 dimenzióról beszélünk (az analógiád szerint), az valójában egy sík az idõtengellyel megfejelve. Bár az idõ ebben a vonatkozásban nagyon nagyon erõltetett dolog, mint dimenzió (hisz nem lézetik, csak fizikai segédfogalom, olyan, mint a matekban egy új változó bevezetése a könnyebb számítás végett), mert ha létezne, akkor visszafele is lehetne benne menni, ugyanúgy, mint a síkban, vagy a térben. Ha térrõl beszélünk, akkor még bejön +1 dimenzió (ha az idõtengelyt elfogadjuk). De ha síkban rajzolunk egy vonalat, az térben is vonal lesz, nem más. Ha térben rajzolunk vonalat, az a síkban is vonal lesz, legfeljebb nem olyan hosszú. Csak egy esetben lesz ugyanolyan hosszú, és szintén egy esetben lesz pont. Bár, ha nagyon szabályosak szeretnénk lenni, akkor a síkra épül a 3. térkoordináta, és akkor a vonal hosszával semmi probléma nem lesz.
Az idõ ebbõl a szempontból sötét ló, hiszen csak egy koordinátája van, de miért csak egyirányú a fizikai folyamatokat tekintve? Elméletileg kétirányúnak kéne lennie (ha létezik), de a tapasztalat nem ezt mutatja. Valójában 0 dimenziójú, hiszen a jelen ebbõl a szempontból pontszerûnek tekinthetõ idõ szempontjából, az más kérdés, hogy a tudatunkkal nagyobb tulajdonságot biztosítunk neki. De a tudat, vagy ha úgy tetszik a fantázia, bármit el tud képzelni, bármekkora sebességet és akár -273 Celziusz foknál hidegebbet is...
Informatika és tudomány
