Kezdeti példánk egy kétdimenziós világgal, egy végtelen kiterjedésû síkkal kapcsolatos. A dimenziók száma egészen pontosan 2+1, hiszen az idõ, mint segéddimenzió fontos szerepet kap. A kétdimenziós világból nemcsak felfelé, a háromdimenziós felé, hanem lefelé, az egydimenziós világ felé is elindulhatunk. Ezt a világ egy végtelen kiterjedésû egyenes, amelynek csak egyirányú térbeli kiterjedése van, ahol idõben zajlanak az események. Ahhoz, hogy egy ilyen 1+1 dimenziós egyenesvilág megtapasztalja a 2+1 dimenziós síkvilágot, ez utóbbinak idõben zajló eseményként át kell haladnia rajta. Relatíve az egyenes mintegy letapogatja a síkot. Látható, hogy az idõ szerepe megnõ a Mindenség megismerésében.
De ez még mindig nem minden, mert a térdimenziók számát nullára is csökkenthetjük, azaz egy pontszerû világgá. A pont, amelynek nincs térbeli kiterjedése csakis az idõ segítségével képes megjeleníteni a Mindenséget. Ez a 0+1 dimenziós pontvilág. A pontban csakis idõ létezik, mert ahhoz, hogy a nála eggyel magasabb dimenziójú világot, az egyenest megtapasztalja, ez utóbbinak idõbeni folyamatként át kell haladnia rajta.