Nah, én is végigvittem. Kifejezetten tetszett, hogy nem valami dedós játék lett belõle.
Ami tetszett: Dráma és komolyság, kezdetnek jó, sok helyen kellemesen durva volt, a gyerekek jelenléte pedig plusz volt, hogy miért? Nos rengeteg játékban csodálkoztam, hogy hol vannak a gyerekek, vagy éppen miért halhatatlanok (Neverwinter Nights-ban, pl. nem lehet õket megsebezni, pedig BGII-ben igen). Egy komoly játékhoz ez is hozzátartozik. Fordulatos, bár néha kiszámitható. Ja igen, valamint néha gondolkodni is kellett, jól esett, hogy nem raknak mindent az orrom elé, egy kis próbálkozással/agyalásal az összes puzzle megoldható volt. Az utolsó fõellenség relytélye, meg a többi is egyszerû. Összefoglalva egy kellemesen komoly, és jó játék lett, bár szerintem is rövid (kevesebb mint 6 óra alatt végigvittem, pedig nem rohantam), de attól függetlenül jó, várom a folytatást, és az olyan játékokat, amiket nem idegileg gyenge, elnevelt dedósnövendékeknek készitenek, és megfelelõ komolység van bennük (no offense azoknak, akik nem szeretik a véres jeleneteket, itt nem rájuk gondoltam).
Ami nem: Szerintem a fehéres/kékes gépfegyver jobb volt, de a vöröses jobban illik a környezethez.
Ja igen: Szeretem a gyerekeket, de idegesit, hogy megyek egy játékban, rálövök a legerõsebb fegyverrel, és áll tovább, mintha mi sem történt volna. Elég szépen tönkrevágja a játék hangulatát, meg a valóságosságát.
Informatika és tudomány
