Minden korábbinál távolabbi, az Õsrobbanás után 780 millió évvel létezõ galaxist azonosítottak a Subaru-teleszkóppal. Az eddigi megfigyelések alapján általánosan elmondható, hogy idõben visszafelé haladva csökkenni látszik az azonosított galaxisok gyakorisága.
A kozmológiai modellek alapján az Õsrobbanás után táguló és hûlõ Világegyetemben (a kezdeti, rendkívül forró perceket leszámítva) az elsõ néhány százmillió évben sötét volt. Az elsõként létrejött csillagok aztán ioniozálták a közelükben lévõ hidrogéngázt, átlátszóvá téve az Univerzumot - ezt nevezzük újra-ionizációs periódusnak.
A távoli és õsi, gerjesztett hidrogéngáz a 121,6 nanométeres hullámhosszon ún. Lyman-alfa sugárzást bocsátott ki. Ezt a sugárzást azóta a Világegyetem tágulása "megnyújtotta". Az így keletkezett hosszabb hullámokat azonban már nehéz észlelni, mivel a Föld légkörében lévõ hidroxilgyökök saját kibocsátása elnyomja õket. Szerencsére van néhány olyan "ablak", ahol könnyebb a megfigyelés. Ilyenek a 711, 816 és 921 nanométeres hullámhosszak, amelyek a vöröseltolódást tekintve a 4,8-as, 5,7-es és 6,6-os értéknek felelnek meg - amelyek pedig az Õsrobbanást követõen 1,26 és 1,01 milliárd évet, valamint 840 millió évet jelentenek.
A legújabb megfigyelésekhez olyan speciális szûrõt fejlesztettek, amely 973 nanométeres hullámhosszon a 7,0 vöröseltolódású objektumok sugárzását engedi át, így még távolabbra mehetttek vissza az idõben. Az NB973 jelû szûrõ mellett további elõny volt, hogy a legnagyobb távcsövek közül csak a Subaru-teleszkópnál lehetett a detektort közvetlenül a primer fókuszba, a tükör gyújtópontjába tenni. A fókusznyújtás nélkül kapott kép igen nagy látómezõt eredményezett.
A megfigyelés keretében a Coma Berenices (Bereniké Haja) csillagképben készítettek egy 15 órás expozíciós idejû felvételt, amelyen a megörökített leghalványabb objektumok +24,9 magnitúdósak voltak. Az így rögzített, összesen 41 533 objektum közül választották ki a fenti szûrõvel a két legtávolabbit.
Ezek közül az IOK-1 jelûrõl készített spektrum alapján kiderült, hogy vöröseltolódása 6,964. A Világegyetem korát 13,66 milliárd évnek feltételezve a kérdéses objektum az Õsrobbanás után 780 millió évvel létezhetett, kora 12,88 milliárd év. Ez tehát az eddig megfigyelt legtávolabbi galaxis. A hozzá hasonló tulajdonságokkal bíró IOK-2 jelû objektum is ilyen messze lehet, de itt sokkal bizonytalanabban az adatok.
Pillanatképek a Világegyetem fejlõdésébõl (NAOJ)
A felmérés tehát egy vagy két ilyen rendkívül messzi galaxist talált. Bár ez kevés a megbízható statisztikai vizsgálatokhoz, a modellek alapján ennél kicsit több, közel hat ilyen objektum kellett volna, hogy megjelenjen a kérdéses felvételen. Az eddigi megfigyelések alapján általánosan elmondható, hogy a korábban vizsgált, az Õsrobbanás utáni 840 millió évhez képest idõben visszafelé haladva csökkenni látszik az azonosított galaxisok gyakorisága.