És semmi hajtómûvet nem kell használni, csak az RCS-s, hogy megfelelõ helyzetben álljon az ûrrepülõ.
Hajtómûvet (STS esetén az OMS) akkor kellene használni, ha a légkör felsõ rétegérõl "visszapattansz" az ûrbe. Ekkor ugye ismét a megfelelõ visszatérési pozicizó eléréséhez az RCS hajtómûvek már kevesek.
Ráadásul a mostani számítógépek kicsit pontosabban ki tudják számolni a pályát mint a 70-es években, több paraméter figyelembevételével, de a 90-es évekhez képest is sokkal jobbak.
Per pillanat ha az ûrsikló 30km-es közelében villámcsapás van, máris három azonnali bizottsági ülést tartanak, plusz felébresztik az elnököt, hogy most mi legyen. Ilyen körülmények között egy eféle komoly beavatkozást nem fognak az ûrsikló mûködésében eszközölni. A visszatérési pálya változtatására nem tudom egyébként, hogy egyáltalán voltak-e tervek. Az elmúlt évtizedekben az STS rendszer feljavítására kismillió különféle terv született a folyékony hajtóanyagú gyorsítórakétától a fémes hõvédõ pajzs alkalmazásáig a jelenlegi karbon és szilicium alapú hõvédõ téglák lecserélésére.
És a mostani megoldást sem mondanám biztosan mûködõnek, max ha azt vesszük, hogy az a biztos hogy valahogy beérnek a légkörbe, de sztem nem valahogy kéne, hanem épségben :)
Eddig egyetlen egyszer sem történt a visszatérésbõl magából kifolyólag katasztrófa az ûrsikló (legyen amerikai vagy szovjet) esetében. A Columbia esetében a felszálláskor sérült meg a bal oldali belépõél hõvédelme. Egy ilyen sérülésnél teljesen mindegy milyen szögben érsz be a légkörbe. Ha nem a lyukon beáramló hõtõl pusztul el a gép, akkor a sûrûbb légrétegekbe érve majd a levegõ maga tépi szét a szárnyat a nagy repülési sebesség miatt.
Amúgy egyik általam említett megoldásnál sem kéne lassabban haladnia az ûrjármûnek, mindegyiknél a 7,6 km/s kezdõsebesség van.
Ezt a mondatot nem teljesen értem. Hol írtam olyat, hogy a kettõnek köze lenne egymáshoz?