Amugy ûrhajóból miért nem építenek atommeghajtásút?Azon kívül hogy veszélyes?
Ketté kell választani a kérdést: miért nem építettek atommeghajtású hordozórakétát (ami a világûrbe jut fel) illetve atommeghajtású ûrhajót (ami bolygóközi utakra alkalmas, Marsra, Jupiterhez, stb.).
Az elsõre a válasz az, hogy veszélyes, elég decens a sugárterhelés, és nem volt miért erõltetni. Egyszerûen eltüntek azon programok, amelyek igényeltek volna ilyen méretû hordozórakétát.
A másodikra a válasz az, hogy egyszerûen nincs és nem volt olyan program, amely ilyen ûrhajó megépítését realizálta volna. Tervek születtek szép számmal, sõt, egy idõben a nukleáris meghajtás volt a fõ opció egy Mars-ûrhajó számára, de a tervek megvalósítására sem politikailag, sem más okból nem volt pénz.
A nukleáris erõforrás gyakorlatilag megkerülhetettlen a huzamosabb idõtartamú bolygóközi utaknál, mivel egyetlen alternatíva sem rendelkezkezik olyan hatékonysággal, mint egy nukleáris reaktor. A napelemek tartóssága kérdéses, ráadásul nagyon nagy méreteket igényelnek. Az üzemanyagcella pedig sehol sincs energiasûrûség szempontjából. A meghajtásra két fõ opció van, az egyik az atomreaktor által táplált ion-hajtómû, a másik pedig egy thermo-nukleáris rakétahajtómû, amelyben a reaktor radioaktív magján keresztül áramoltatott üzemanyag (általában hidrogén) adja a tolóerõt.
A NASA jelenleg a
Prometheus program keretében vizsgálja és fejleszti a lehetséges nukleáris alkalmazásokat.
Molnibalage:
1. Tolóerõt képes elõállítani, de közel sem akkorát, hogy gravitáció ellen bármo esélyed legyen.
Nem igaz, az amerikaiak gyakorlatilag készen voltak a NERVA hajtómûvel, annak pedig egy folyékony oxigén rásegítéses változata 2500kg-os hajtómûtömeggel mintegy 9000kN tolóerõt lett volna képes leadni.