A légköri ion hajtómû a Lifter elvû meghajtás, a feltételezések szerint a B-2A Spirit is ilyen Lifter-hajtómû segedelmével képes komoly infravörös kisugárzás nélkül repülni. Ennél valóban a légkör levegõjét használják a tolóerõ létrehozására, aféle ion-szél módszerrel. Emiatt a hajtómû "külsõ" mûködésû. Megjegyzés: Ha a B-2A valóban rendelkezik Lifter-elvû meghajtással, akkor is csak a közepes-magas repülési magasságban való stabil egyenes repülésre képes vele. A felszálláshoz mindenképpen szükséges van a gázturbinákra.
Az ûrbéli ion-hajtómû teljesen más kategória, ott egy "belsõ" mûködésrõl beszélünk, hiszen a gázt egy kvázi zárt ciklusban használják fel.
A kiáramlási sebesség attól függ, hogy mekkora fúvókán keresztül távozik a gáz, ám emlékeztetnélek, hogy grammban adtad meg a tömeget, tehát át kell számolnod kilogrammra, ha egybõl számolsz vele. Számoljuk ki:
A te példádban tehát 0.1572g (0.0001572 kg) kiáramló gázunk, vagyis üzemanyagunk, ami 50m/s-el áramlik kifelé.
F = mDot * Ve
F = 0.0001572 kg * 50 m/s = 0.00786 Newton
Az Ion-hajtómû az adott tömegû üzemanyagot gyorsítja fel kvázi energiabefektetés árán - mondjuk 50.000m/s sebességre. Nézzük meg ugyanezt:
F = 0.0001572 kg * 50.000 m/s = 7.86 Newton
Ez az elv. Az adott gázhasználat nem tudom honnan származik, a SMART-1 esetén 5000 óra (18 millió másodperc) alatt használtak fel 82kg üzemanyagot (82,5kg volt a szonda tartályaiban, 150 bar nyomáson), ez 0.00455 gramm per másodperc. Ez esetén:
F = 0.00000455 kg * 50 m/s = 0.0002275 Newton (gáz kibocsátás 50m/s esetén)
F = 0.00000455 kg * 50.000 m/s = 0.2275 Newton (ion-hajtómû 50.000m/s kiáramlási sebesség esetén)
Informatika és tudomány
