Nem hallottam semmi komolyabbról, ami tartósan és hátrányosan befolyásolta volna a csoportmunkát.
Skylab-4: A szigorúan beosztott ütemterv miatt összeszólalkozott a Földi irányítás és az ûrállomás parancsnoka, aminek az lett a vége, hogy egyszerûen kikapcsolta a rádiót az ûrállomáson egy idõre.
Szojuz-28 / Szaljut-6: A Cseh ûrhajóst szabályosan elnyomta a három orosz ûrhajós, ezt Vlagyimir Remek (õ volt a Cseh ûrhajós) a végén poénnal próbálta elütni, miszerint a kézfeje vörös lett attól, hogy ha bármihez hozzá próbált érni, valamelyik orosz ûrhajós egybõl rácsapott a kezére, hogy ne nyúljon hozzá. Tették mindezt akkor is, amikor Remek egy olyan mûszert próbált használni, amivel a tudományos megfigyeléseit végezte volna.
Szaljut-7 / Szojuz T-14: A személyzet egyik tagja depressziós lesz, elveszti a motivációját, ezért 160 nappal a tervezett visszatérés elõtt megszakítják a munkát, és visszajönnek a Földre.
Mir-23: A személyzet és a Földi kapcsolat olyan rossz viszonyú volt, hogy a parancsnok szabályosan ordibált a Földi irányítással. A rossz állapotú ûrállomás rátett egy lapáttal (tûz ütött ki az állomáson), ahogy a Progressz emlékezetes ütközése is. A személyzetet a tervezetnél korábban hozták vissza kialvatlanság/álmatlanság és egészségügyi problémák miatt.
Ebben szerepeltek azok a megállapítások, hogy vegyes személyzet esetén olyan versengés alakul ki (semmi tudatosság nincs a dolog mögött, egyszerû hormon és ösztön, amit minden ember és általában minden élõlény örököl a génjeibe kódolva) ami hátráltatja a zökkenõmentes csoport munkát.
Ebben például azonban az Anktartiszi bázisokon tapasztaltakról írtak. Ott a nõk jelenlétében szinte megszüntek a férfiak közötti harsányabb viaskodások.
A tengeralattjáró személyzetet azért nem hasonlítanám az asztronautákhoz. Hogy is mondjam, azért azokat az embereket olyan mindenre kiterjedõen nem válogatják meg. (csak meg kell nézni egy két amcsi, vagy angol tengeralattjárós doksi filmet, és rájössz mire gondolok).
Amerikai vagy angol tengeralattjárón nem is látsz nõi személyzetet. Svéden, Ausztrálon, Kanadain például igen. A Svédeknél az elsõ években voltak kisebb-nagyobb súrlódások (ahogy egy kapitány beismerte, ezek legnagyobb része a férfisovinizmusra vezethetõek vissza), de miután lefektették a keretszabályokat, hogy mi a megengedett, és mi az, ami már nem, a problémák többsége megszünt, vagy legalábbis kezelhetõvé vált. Itt olyasmire kell gondolni, hogy a két fõs kajütök (az új Svéd tengókon ilyenek vannak) is koedukáltak...
Épp a hierarchia az, ami kordában tart egy csapatmunkára kijelölt csoportot és minimalizálja a konfliktusokat, de ismétlem, van egy kis különbség pl egy õrszázad, egy tengeralattjáró személyzet és az asztronauták között.
Az Ausztrál tengókon komoly probléma volt az újoncok beavatásának az esete. A nyílvánosság felé csak a legszélsõségesebb esett került, mikor három újoncot a felszínre emelkedett tengó fedélzetén lekötözték, végbelükbe pedig WC pumpa nyelét nyomták fel. A botrány kipattant, közvetlen megoldást nem találtak, a személyzeteknél továbbra is találtak módot arra, hogy az újoncokat szivassák. A helyzet megfordult viszont, mikor nõk is kerültek a fedélzetre. Az újoncok által emelt panaszok ezeken a tengókon szinte marginális szintre süllyedtek, és noha egy-két szélsõséges esett továbbra is maradt, nagy általánosságban a nõk jelenléte lehûtötte a férfi személyzet ilyen téren.