Mindenképpen ketté kell választani a Földfelszínrõl LEO pályára, illetve a LEO (LMO) pályáról induló bolygóközi ûrhajók meghajtását.
Az elsõ nélkül a második sehol sem lesz, tehát amíg nincs olyan hordozórakéta (vagy más alternatíva), amelyik képes nagy tömeget olcsón feljuttatni, addig kár is a gõzért. Ne feledjük, hogy jelenleg a csúcs a Delta IV Heavy, Ariane V. és Proton színvonal, ami inkább 25-27 tonna, mint 100 tonna körül mozog. Az Ares V. meg ki tudja, megvalósul-e valaha.
Itt (is) mindenképpen az SSTO felé lenne érdemes nyitni, de sajnos erre még tervek se nagyon vannak (az 1960-as években születtek nagy méretû SSTO és TSTO ûrhajó/ûrrepülõ tervek).
Ami a bolygóközi repülést illeti, ott van a lenti NERVA hajtómûves 1968-as elképzelés, a 200+230 napos út nem olyan rossz, mondjuk úgy, inkább átlagos. Vannak 90 napos tervek is nukleáris-kémiai meghajtással, de jellemzõen kisebb hasznos teher esetén. A VASIMIR sem fog sokkal gyorsabb utazást lehetõvé tenni, ott is relative kicsi a tolóerõ. Ha nagy tolóerõ kell, akkor nukleáris meghajtásokon túl csak a vegyített kémiai meghajtások jöhetnek szóba.