Egyszerûbb és tisztább játék lenne, ha a Lockheed-nek azt mondanák: vagy megcsináljátok ennyiért, vagy felejtsétek el a NASA-t, mint pénzforrást...
Viszont nem így szóltak a szerzõdések, ezt a fajta szerzõdést Fix price (kötöt árú) szerzõdésnek nevezik, ám az ilyesmi fejlesztési megbízásoknál a cégek nem szívesen írnak alá eféle szerzõdést, lévén minden rizikót õk vállalnak.
Miért a Lockheed??? Mert nekik nincs elérhetetlen messzeségben az orbitális pálya...
SpaceX detto (Falcon 1 sikeres indítás, Falcon 9 elõkészületek), és a Scaled Composites sem halad rosszul (ráadásul a Scaled alvállalkozóként több hordozójármû részegységét gyártotta/gyártja, és nagy hagyományai vannak az olcsóságra való törekvésre).
A Scaled ettõl fényévekre van, orbitális pálya elérésére irányuló komplett rendszereik igazából nincsenek.
Korábban linkeltem be képet a White Knight 2 + teherhordozó rakéta párosról, amivel könnyû mûholdakat juttathatnak LEO pályára. A Scaled koránt sincs olyan messze ettõl, és ráadásul amit elértek, azt ebben a viszonylatban elég kevés pénzbõl érték el. Személy szerint ha adott összes ésszerû felhasználásáról lenne szó, inkább a Scaledre bíznám azt a pénzt, mint a Lockheedre vagy a Boeingra.
Amit SapceX eddig mutatott, az ide édeskevés (mind megbízhatóságban, mind teljesítményben).
Hogy az Atlas-5 Heavy nem repült, az nem probléma, de hogy a Falcon 9 nem repült az igen? Ez némi részlehajlásra utal. :)
de ha azt átalakítják human-rated szintre, akkor az is nagyon megdrágulna. Sok eddigi költségcsökkentõ megoldás mehetne a kukába.
Miután a SpaceX a Dragon ûrhajót is a Falconnal akarja feljuttatni, ez korántsem annyira feltételes mód. Az árak terén pedig messze alul maradnak a legnagyobb konkurenseknek.
Ha viszont Atlas-5 akkor (valamivel) kisebb lehet a LAS, ha only LEO, akkor (sokkal!) kisebb lehet az SM...
Ennél sokkal kisebb már nem nagyon lehet, lassan akkora, mint a Szojuz mûszaki modulja, és az SM-nek a LMO pályához csak az üzemanyagmennyiségben kell többet produkálni. Tehát a 607-esnél látott SM-nél kissebbet már nem nagyon lehet elképzelni.
Ha nem ragaszkodtak volna annyira mereven az Ares-hez, akor egy ilyen program átszervezéssel nemhogy megállna az élet, hanem felgyorsulhatna a fejlesztés, mivel innentõl már nem grammonként kell tovább faragni a tömeget.
Ha megnézed, akkor az egész program ott indul, hogy a NASA vezetés Griffinel az élen rákényszerítette az elképzeléseit a cégekre. A Lockheed elsõ CEV tervezete is egy kis méretû ûrrepülõgép volt...
Tehát itt ha már pengeélre állítjuk az egész Constellation programot, akkor ne csak az ARES-t szapuljuk, ugyanis az csak az egyik (bár kétségkívûl a legnagyobb) hibafaktora volt. Az Orion maga is megérdemel egy misét...
Ha a Proton-ba és a Shuttle OMS-ébe jó, a legutolsó fokozatokba, RCS-ekbe az vált be a legjobban, akkor az Orion SM-be miért ne lett volna jó? Nem kell külön gyújtás neki, ha nem kell nagy tolóerõ még turboszivattyú nélkül is használható ("hajtógázzal"), szinte korlátlan ideig tárolható, az ûrben nem igényel különleges kezelést (max itt a földön)... Gyakorlatilag hidrazin+N2O4 üzemanyagra építhetõ a legüzembiztosabb, többször újraindítható hajtómû.
Ellenben éppen amiatt, mert öngyulladó keverék, egy balesetnél a robbanásveszély nagyobb, és mivel erõsen mérgezõ anyagokról van szó, nem csak a környezetre, de a személyzetre, vagy balesetnél a közelben lévõkre is veszélyes. Ez pedig csak ráadás arra, hogy a LOX/LH4 nagyobb tolóerõt a legáltalánosabb Hidrazin/N2O4 üzemanyag.