Elsõ sorban attól függ, hogy amit látni akarsz, az milyen fényességû (mennyi fényt ver vissza), vagy milyen erõsen sugároz bizonyos hullámhosszokon (pl. meleg -> infravörös spektrum, rádióadás -> adott rádiófrekvencia).
Ma már Földnél alig nagyobb exobolygókat (más, innen sok fényévre lévõ naprendszerekben keringõ bolygókat) is figyeltek meg.
Ha csillagokról van szó, akkor sok millió fényévre lévõket is láthatunk, amelyek lehet, hogy mostanra már nem is léteznek, de a fényük csak most ért el hozzánk.
Ha a naprendszeren belül akarsz mondjuk egy ûrhajót meglátni, akkor függõen attól, hogy az ûrhajó mennyi energiát sugároz, akkor akár a Plútó pályáján túl (mûködõ hajtómûvel) vagy az óriásbolygók övezetében (Jupiter / Szaturnusz / Neptunusz / Uránusz) vehetõ észre (passzívan kering vagy halad). Fordítva: a Föld körül keringõ ISS ûrállomást a mai technikával már a Szaturnusz pályájáról is észre tudnánk venni infravörös tartományban. Ez pedig csak az optikai megfigyelés, ha a rádióadást nézzük, akkor akár egy másik naprendszerbõl is megtehetjük ugyanezt...
A technika azonban fejlõdik, és egyre érzékenyebb, illetve nagyobb távcsövek épülnek, így ezek a távolságok tovább nõnek. Tehát a "látótávolság" fogalma egyfelõl a technikai adottságoktól (megfigyelõ szempontjából) illetve a megfigyelt objektum adottságaitól függ.